Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - II.365

ttialy kálmántól. 397 ban, a császári hadsereg, a hosszú, fárasztó téli menetelés, a naponkénti csatározások és Csobáncz után, — nem vala többé sem hajlandó, sem képesített semminemű támadó működésre. Rabutin maréchal így a Bicskén megállapított nagyszabású hadi tervnek minden részletét és tervezett hadvonalait feladni vala kénytelen, a »szegény kuruczok« vitézsége miatt ; és nem volt többé egyéb óhajtása, mint Starhemberg Miksa hadosztályával akárhol és akármiként — csakhogy mielőbb egyesülhetni, hogy végkép kifárasztott, elnyomorított, s már-már harczképtelenné vált ezredeit, ama fris hadi nép födözete alatt az örökös-tartományokba vihesse, több havi nyúgalomra és rémségesen megritkúlt soraik kiegészítésére. Ezt eredményezé íme, az öreg Bottyán ügyes és sikeres barczmódja, melyről Rákóczi fejedelem még harmadfél év múlva is dicsérettel emlékezik vala meg, midőn — 1709. őszén a szorongatott Eszterházy Antal segélyére ismét Bottyánt akarván általküldeni Dunántúlra, — Munkácsról sept, 20-án így ír Bercsényinek : »Nem kevés szomorúsággal látom az Dunántúl-valóknak teljes réműléseket és Antal úrnak általjövő szándékát, melyben, mint az tükörben, úgy látom az jövendőt. Legjobbnak ítélném azért én Bottyánt, ha csak személyében is, általküldeni : mert ö szegénylegény módjára is tudván élni, sokat tehetne ; meg is mutatta akkor, az midőn Rabutin egy felöl, Staromberg más felöl premálta vala télben.«. x) Kell-e ennél szebb elismerés ? TIIALY KÁLMÁN. ') Archívum Rákóczianum II. köt. 548. 1. Századok. 1879. V. füzet. 28