Századok – 1879
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - II.365
tiialy kálmántól 395 ven tiszt, ') miután parancsnokuk buzdítására leginkább a tisztek rohantak fel az ostromlétrákon. Mennél jelentéktelenebb pont vala Csobáncz, mint erősség, és mennél csekélyebb a várvédők száma: annál csúfosabb volt Rabutin veresége, és annál teljesebb s díszesebb a kuruczok győzelme, — úgy, hogy azt sokan, mindjárt akkoriban, a fényes györvári diadalhoz (1 706.) hasonlították.2) Valóban, Csobáncz védői egyenként mindnyájan kiérdemelték a »hös«, illetőleg »amazon« nevet! Kolinovics a csobánczi esetről írt sorait ekként fejezi be : »így Rabutin nagy veszteséget szenvedvén, Csobáncz alól szégyennel és gyalázattal terhelten menekül vala el, a remélt kincsek helyett, melyeket a kuruczok oda bétakarítának, s melyeknek vágyától ösztönöztetve, leginkább nekimenének az ostromnak. S a gyalázatot még az növelé, hogy (Rabutin) inkább nők ereje által veretett vala vissza.« 3) A magyarok azután a csobánczi sikertől még jobban megbá• torodván: Rabutinnak főhadiszállására, Tapolczára is ráütöttek ;4 ) *) Thelékessi Török István kormánytanácsos és ezredes jelenti 1707. mart. 7-kén Pápáról, Bottyán tbk. főhadi-szállásáról, gr. Eszf terliázy Antal tábornagynak: »Csobáncz várában futott egynéhány ember oly serényen és vitézül viselte magát, hogy négyszázat az ellenséghiil, porok elfogyván, kövekkel öltenek meg ; kiknek számok között ötven tisztviselők ralának. Melly actus nem utolsó, némely környülményekre nézve, Haiszter veszedelme (a györvári harcz) után.« (E levél eredetije gyűjteményemben van.) B. Herényi Ferencz labancz főúr is bizonyára a csobánczi eset hírét hallotta, midőn naplójába 1707. mart. 15-én bejegyzé : »Az kuruczok Rabutin corpussábúl három, vagy négyszázat leöltek a Balaton mellett.«- (Eredetije a Nemzeti Múzeumban.) 2) L. Török István imént idézett levelét. — Magyar részről csupán Balogh Adám említett alhadnagyának ott vesztéről értesít bennünket e dandárnok 1707. mart. 3-iki levele. 3) Kolinovics nem sok évvel a kuruczvilág után (müvének írása előtt tíz esztendővel, tehát 1717—18-ban) járt azon vidéken, történelmi adatokat gyűjtendő ; és a Csobáncz alatti Gyula-Keszin személyesen beszélt a csobánczi hősnők egyikével, a ki — bár ekkor már liajlottabb korú — még egész lelkesedéssel sorolá el a történetírónak az 1707-iki dicső várvédelem részleteit, s gúnyosan emlegette Rabutin megvert hadainak csúfos szaladását. (Kolinovics, az i. h.) 4) Balogh Ádám Alsó-Mesterin, 1707. mart, 3-áu kelt levelében említi o. harezot, melyben egy derék főhadnagya esett el,