Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - II.365

386 t)ttnántúli hadjárat dalon llabutin is Pápát Veszprémen és a Bakonyon át még csak meg sem közelítheté. E hadászati fényes eredmény, s a módok és állásfoglalás, melyekkel azt Bottyán kivívta, kétségbevonhatlan bizonyítékai hadvezérei tehetségének. Pedig, míg ő cselekvési irányának határozott tudatában, ily sikerdúsan működött, — nehéz állásával öszszekötött tömérdek súlyos gondjait még némelyeknek irigységé" bői, dicsvágyából, önfejűségéből, s másrészt egy magas állású, de gyönge elméjű és könnyen félrevezethető főúri egyéniség meggondolatlan beavatkozásaiból eredett insinuatiók és hebehurgya szemrehányások is szaporíták. A vád első része Bezcrédy Imrét, a második gr. Eszterházy Antalt illeti. Bezerédy, ezen ifjú, rendkívül szerencsés és vitéz, de egyszersmind határtalanúl dicsvágyó főtiszt, korábbi parancsnokai : Károlyi, de kivált Eszterházy által — a kinek tenyerén hordozott kegyencze val a — elkényeztetve, nem szerette, nem akarta tűrni a kemény zabolát. Neki olyan tábornok kellett, mint a jó Eszterházy, a kit tetszése szerint ő kormányozhatott. Ezen főurat, — ki egyébiránt a megtestesült hazafiság vala, s személyére nézve elég vitéz, — Rákóczi, mint Emlékirataiban írva hagyta, azért nevezé ki tábornagygyá, mert Eszterházy volt : Pál nádornak és Thököly Imre fejedelemnek unokaöcscse. 1706-ban dunántúli főkapitánynyá lőn, mint az itteni Pápa, Ugod, Devecser, Gesztes, Csákvár roppant uradalmak tulajdonosa, tehát az országrésznek egyik leggazdagabb mágnása. Különben, mint szintén a fejedelem írja, Antal úr nem tudott önállóan gondolkodni, s a hadi tanácsban rendesen annak ad vala igazat, — a ki utoljára szólott. Ekként a leglármásabb főtisztek és közvetlen környezete vezették. Eszterházy, mint kinevezett dunántúli főkapitány, folyvást irányadó befolyást akart gyakorolni a tartomány hadseregének vezényletére 1707-ben, tehát Bottyán vezérsége idejében is, noha a távol Nyitra-megyében időzik vala, más hatáskörben. Minduntalan átküldözé, sőt jószágai kezelésének örve alatt ide át is tartá bizalmas embereit: alezredesét Terstyánszky Istvánt, s titkárait Kenessey Istvánt és Szőke Mihályt, a kik aztán a Botytyán vaskezei által kemény kordában tartott némely, lágy ve-