Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAÜLEU GYULÁTÓL. 29 hadi szolgálataikra hivatkoztak, melyeket elődeik Gézának és első királyainknak tettek, s ezeknek igényeit, felfogását tünteti fel a jövevények jegyzéke, inkább, mint a történelmi valóságot. Nem állítom, hogy idegenek nem jöttek be, Géza és István idejében, mint jöttek be az óta is folyton folyvást, és lettek a hazának oly magyar lelkű fiai, mint a honfoglalóknak utódjai: de Kézay »multi comités, milites et nobiles« ') számát nagyon le kell szállítanunk, s a nevesebb emberek közül csak Hunt, Póznán, és Wenczelin bejövetelét tehetjük kétségen kívül Géza idejére- De ezek sem lehettek valami nagy emberek, s a mit Hunt és Póznán felől olvasunk, hogy katonáikkal Palaestinába készülve, lettek Géza által meghíva, az világosan későbbi kornak felfogását mutatja, 2) Távozásuk honn nem tűnt fel, legalább nem tudom nyomát a külföldi forrásokban, ép úgy, mint a Lefortok és Gordonok kivándorlását Nagy-Péterhez nem jegyzék fel Genfnek, vagy Skócziának annalisei. Kétségkívül voltak e jövevények közt ügyes emberek, kik Gézát, Istvánt, eszükkel, kardjukkal támogatták, de viszont ők is sokat, mindent fejedelmeinknek köszönhettek, kik őket sokkal nagyobbakká tették, mint honn voltak, vagy valaha lehettek volna, és, tekintve a XI. századbeli emlékeket, sem nagyon számosan, sem általában különbek nem lehettek a későbbi jövevényeknél, kiket jellemez, mit a XIII. században II. Endre király az arragoni Simon és Mihálynál különös érdemképen kiemel, hogy nem kénytelenségből vagy megélhetés végett —- »non necessitate aut alicuius inediae causa« — jöttek letelepedni a hazába.3) Sok és hiteles forrás — Piligrin levele, Sz.-Zoerard és társainak élete, Szent-István kisebb legendája, és a bakonybeli alapító levél — csak egyháziaknak : papok és szerzeteseknek bejövetelét említi.4

) A nagyobb legendában — az egyháziak beköltözésén kivíil — olvassuk Géza meghagyását, hogy a keresztény jövevények az országba befogadtassanak és békében megmaradhassanak, vagyis — mint !) Kézay i. h. 124. 1. 2) Ezt egyébiránt, csak Kézay említi i. li. 125. 1., valamint csak ö nevezi eomes-nek Wenzelint. 3) Fej. Codex D. III. 1. 393. 4) Endlichernél i. h. 132. 134., 157. 1. és Fejér C. D. I. 327. 1.