Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 25 gányságnak általános lázadása, melyet az állítólag újonnan alakított állandó sereg nem tud megakadályozni. Igaz, hogy mind ez még — logice véve — nem zárja ki teljesen lehetőségét annak, hogy Szent-István a jelzett intézkedéseket tette : de mégis elég, hogy a puszta, valószínűtlen lehetőséget, még valószínűtlenebbé tegye 1

). Sokat emlegetik és fontos tényezőknek tartják azok, kik Szent-Istvánnak ily erőszakos, felforgató lépéseket tulajdonítanak, az idegen jövevényeket, a német »lovagokat«, kiknek segélyével győzött le volna minden ellentállást. Olvasván történetíróinkat — kik közül azonban, tudományosságunk egy-két újabb jelese kivételt képez — 2

) azt kellene hinnünk, hogy hazánkban Géza és István idejében olyféle dolgok történtek, mint száz évvel előbb az ilmentó melléki szlávoknál, midőn az északi warägokat hívták segítségül, vagy egy félszázaddal később Déli Olaszhonban, midőn a kalandor Hauteville-fiak Apuliában és Calabriában birodalmat alapítottak. A felfogás, mely az idegeneknek oly nagy szerepet tulajdonit, nem új ; meg van már Kézayban és mind a krónikákban, melyeket történelmünk alapjainak szoktunk tekinteni, de azért még sem felel meg a valóságnak. A jövevényeknek jegyzéke, kik Géza segítségére siettek a pogányok ellen, s kiknek utódjai ép oly nemesekké váltak, mint a törzsökös magyarok,3) legrégibb, legprimitívebb alakjában, mint a pozsonyi krónikában olvassuk,4

) nem készülhetett előbb V. ö. erre nézve Salamonnak találó megjegyzéseit i. h. 733. 1. 2) Fraknói: »A mag}ar nemzet müvelt-égi állása« qzímü ifjúkori, de már bö olvasottságot és legtöbbször éles ítéletet tanúsító müvében 38 8. 1. Salamon i. h. 733. 1. 3) Thuróczy Ií. У. és kk. fejezetek; Pozsonyi krónika, Toldy kiadása, 25. 1. Kézay Endlichemél i. h. 124. és kk. 11. 4) Krónikáinknak egymáshoz való korrendi viszonya felette fontos, és tüzetes értekezést igényelne, mire itt nincs sem hely, sem idő. Köviden tehát csak azt jegyzem meg, hogy a Pozsonji krónika nem kivonat, mint Toldy véli, hanem egy а XV. század második felében 1. (Knauz alapos értekezését, Új magyar Múzeum 1856. I. 403. 1.) készült gyarló másolata egy oly compilationak, mely a hunnok története mellett, a magyarokra vonatkozó (»2. chronica« áll e rész szélén, Knauz i. li. 573. 1.) adatokat tartalmaz, úgy szólván feldolgozás nélkül, de