Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

52 SZENT-ISTVÁN ICS ALKOTMÁNYA ben változás állott be, az eleinte — mindig és mindenütt — az eddigi fejlődésnek, a történelmi előzményeknek megvetésével, az idegen mintának vak utánzásában állott. Nem akarok visszamenni az ó-korba vagy a középkor első századaiba, a melyeknek bason eseteit nem ismerjük a kellő részletességgel : legyen elég utalnom a »Renaissance«-ra, a melyben a műveltebb'osztályok a görög és római világnak feláldozták majdnem az egész nemzeti fejlődést, a nyelvtől kezdve a nevekig, és czímezésekig, és az átalakításra, melyet Moszkvának nagy fejedelme Péter véghezvitt, kinek majdnem annyira szívén feküdt, hogy alattvalói hosszú kaftánt és szakált ne viseljenek, mint az, hogy XII. Károlyt legyőzze. Mind két esetben azonban constatálhatjuk, hogy az újításnak, az utánzásnak nem akkor volt legnagyobb hatása, midőn külsőleg legzajosabban, legexclusivabban működött. Nagy-Péter alattvalói ma közelebb állanak a nyugoti műveltséghez mint állottak akkor, midőn nemzeti ruhájukat üldözék : s a classicismus valódi hatása nagyobb volt, midőn Pontenelle már az újabbkor felsőbbségét vitatta, mint a midőn a költők tragoediájuk sikerültekor kecskéket áldoztak1) és minden tudósnak neve us-sal végződött. így történt ez Magyarországon is, csakhogy a XI. és XVIII. századnak, Szent-Istvánnak és Nagy-Péternek utánzása közt, nem is tekintve elütő jellemüket, egy nagy különbséget soha sem szabad szem elől tévesztenünk. A XI. században, értve Európát Byzancz kivételével — volt fejedelem, volt társadalom, volt nemzet, de nem volt állam, nem volt ama szervezet vagy gépezet, mely nélkül most közéietet képzelni sem tudunk, mert minden politikai cselekvőségünk e szervezet alakításában, módosításában, különféle irányokban való felhasználásában áll. A XI. században minden a magánjog szempontja alá esett, s a nemzet tagjainak úgy szólván csak egy közös ügyök volt : a honvédelem, mely a veszély perczében csak embert, hadvezért kivánt, nem szervezetet, mert a társadalom úgy is mindig kész volt a harczra, s egy — hol jobban, hol roszabban -— fegyelmezett tábornak képét tünteté fel. Egyedül az egyháznak l) Ez történt Francziaországl'an, Jodelle egyik müvénél, Gibbon szerint (The decline and the fall stb. 66. fej.), ki Bayle-re hivatkozik.