Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Rumun történetírás - I. 78

TÖRTÉNETI IRODALOM. 91 iránt megtudni nem lehet : azonképen lehetetlen abból Fogarasnak akkori elfoglalását az oláhok által kiérteni. A Bassarabok az egész XIV. század folytában, némi megszakadással , Fogaras herczegeiuek nevezik magokat. De a Fogaras mellett 1370 után Omlás is előtűnik a czímben. Radu-Negru, kit a rumun traditio Fogarasból szállat ki az oláh fejedelemség alapítására, 1375-ben egy szláv nyelvű oklevélben így nevezi magát : Radu-Xegru János, isten kegyelméből az egész magyar-oláh földnek ura (gospodar vsia seinlja ungro-vlachiskiia), s a havasokon túli Omlásnak és Fogarasnak herczege. Radu-Negru Jánosnak elődje Ulászló (krónikáinkban Laczkó, okleveleinkben Ladislaus), eleinte még csak Szörényi bánnak és fogarasi berezegnek nevezte magát: de 1372-ben már így hangzik a czíme : Dominus Yojvoda Transalpinus, Banus de Zeurino et Dux Novae Plantations. Az oklevelet Fridvalszky a »Reges Mariani« munkájában adá ki ; azóta elveszett az eredeti. Nem lehet tehát a Fridvalszky olvasását, a mely ezt mondja : » Nova plantatio terrae Fogaras,« összevetés által igazolni. Hasdeu előtt gyanúsnak látszik az, s hihetővé teszi, hogy az eredetiben ez állott : Dux novae plantationis et deFogaras, S talán az et de szók összerántását Fridvalszky íerre-nek olvasta. Az Omlás herczegség a szerdahelyi és szebeui székek közt van, s abban Omlás, Szász-Székes (Zekeschdorf,) Fekete-Víz, Váralja-falu (oláhul most Amlasu, Conceu, Secellu, Orlatu) említtetnek, sőt Ecsellő és Teliska is (Oláhul Icilau, Tiliska.) Lajos királyunk Orsovából 1360-ban levelet bocsát ki, melyben ezt mondja : »quod per ipsum capitulum (Ecclesiae Albensis Transsilvanae) ad id transmittere jubemus, metas possessionum Joannis, dicti Tompa, comitis alpium nostrarum de partibus Transsilvanis Echellew et Thyliche vocatarum, necmon possessionum Joannis filii Petri de Dysnodio (Disznód németül Heltau, oláhul Cisnadia,) Feketevíz et Váralja-falu vocatarum a parte terrarum sub voyvodatu Domini Ladislai Voyvodae nostri Transalpini existentium mediante justitia reambulando justificetis« stb. 1366-ban tehát jó viszony állott fenn Lajos király és Ulászló oláh vajda között. De 1399-ben elbeszéli a fejérvári káptalan, hogy Ulászló tövig leégette Talmácsban a