Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

52 A MAGYAR MÜTÖRTÉNETI EMLÉKEK TANULMÁNYA, művészetről is. E korban ugyanis, mint mondám, nem vált volt még el sem az élet a művészettől, sem a művészet s élet a vallástól. Az ipar nemesebb gyakorlata is csak úgy művészet volt. Egyik szépíté és nemesíté az életet, a másik meg gyakorlativá tevé a művészet használatát s élvezetét. Mig ma oly ridegen elválva állanak egymástól, mint akár a gyakorlat s mindennapi élet a magasi) eszménytől: akkor nevezetesen az egyházi műalkotásban egyöntetű, azonos műizlésű volt minden, még a legközönségesebb mesterség s ipartárgy is. A hol valamely basilika vagy dom épült a középkorban, ott minden művészi vagy remek volt az oltártól a toronytetőig, a csengetyütől a templomcsúcs keresztjének s a kelielynek ötvös művéig: az asztalos padjai, a lakatos ajtópántjai és kilincsei, valamint a sz. öltönyök, oltárteritők és kárpitok szövete és hímzése, mind nemcsak művészileg, de az épület architektúrájával, festészete- és szobrászatával azonos stílben készült. Valamint nem egy ily müvet találunk még önök remekegyháza hasonló maradványaiban, szép domborúan hímzett régi misemondó ruhákat, zománczos kelyheket, és remek ajtókilincseket. — Oly dúsak voltunk az egyházi kisebb művészetnek még ötvös műveiben is, hogy például sz. királyainknak s nemzetünk apostolainak Istvánnak ós Lászlónak életnagyságú ezüst, aranyozott, zománczos mellszobrai, hermái egész sorát alkottuk, melyekben főereklyéik foglalva voltak. A franczia udvar követe csodálva irja le királyának azok nagy számát és művét, a mint nagy ünnepélyek alkalmával azokat a székesfehérvári egyház oltárain kitéve látta. Pedig Francziaországban nem kisebb számban s nem csekélyebb művészettel voltak kiállítva ilyenek. Sz. Lászlóét ezek közül máig is birjuk Győrött ily régi zománczműben. Vele s a többiek maradványaival, későbbi átalakításai s utánzásaival szintén egész könyvet irhattunk már tele, midőn azok nyomozására először kiindultunk. E mellett különösen az ötvösség és nevezetesen annak zománcz-művezete, mily virágzásra emelkedett hazánkban, hasonlón elmondottuk már többször iratainkban ; melyekben annak saját jellegét és technikáját, dús óh változatos alakzatait, mint külön magyar és erdélyi zománcz-vált'ajokat mutathattuk be a világnak. És ma már e szak első műtörténetirói a franczia De Linas s a német Boçk egyaránt elfogadták ezt.