Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

50 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. ményein V eleméren, Tótlakon sat. nemcsak nevét, évszámát és czimerét, de még arczképét és alakját is, ezekkel különösen megjelölve oda festé melléjök. — A műtörténet már alig ismerte többé e nagy mestert. Csak nem rég fedezték fel egy régi képét a bécsi Belvedere képtár gyűjteményében ; melyet eddig az ó-német iskola legjelesebb mestereinek, majd Zeitbloomnak, majd Scbautleinnak tulajdonítottak ; mig ujabban e képen is felfedezték Aquila mester nevét. De azt még csak nem is sejtették, bogy e mester amazoknál jóval, egy századdal előbb, és pedig hazánk apró határszéli falvái templomaiban dolgozgatott ; és hogy ott alkotta nagyszerű falfestményei egész sorát. — Ha a műtörténet e kitűnő mestert tanulmányozni akarja, hazánkban kell azt tennie, itt kell műveit keresnie, a hol ugy látszik leginkább alkotott, és melynek tőszomszédságában a határon akkor még olykor hazánkhoz is tartozott helyen, Regedén (Radkersburg) született. — És ha mind tovább nyomozzuk, úgy látszik, hogy az ő családja is még az Anjoukkal jött Magyarországba Olaszországból ; hol az Aquilák művész-családját már a XIII. században sűrűn foglalkoztatták az Anjou fejedelmek alkotásai. Épen igy kereshetjük azonban nálunk akár az akkori uj olasz iskola nagy mestereinek, például Masolinónak műveit, ki Székes-Fehérvárott a Temesi főispán Ozorai Pipo kápolnáját, és Verocchióét, ki annak arczképét festé. Természetesnek találhatjuk ezután, hogy Mátyás alatt már a Lippók és társaik is a budai udvarban megfordulnak és dolgoznak ; valamint többi renaissance kori főpapjainknál, mint Vitéz érseknél Esztergomban, Báthory püspöknél Váczott és Janus Pannoniusnál, ki magának a nagymesternek Mantegnának ült vala. De az ország egyházaiban ekkor még általában az ó-német és németalföldi festészet és iskola képeinek volt divata, sőt nagy kelete. — Nyomukat mindenütt ott találjuk egyházaink ekkori számos szekrény- és szárny-oltárai képein és faragványain. Mig e művészet legnagyobb mesterei egyikének, Wolgemutnak épen itt van ismét önök dómja híres szárnyoltárán képe és névjele többször is ráfestve. És méltán, mert az a nagy mesternek legjobb és legszebb műve volt ; annyira, hogy a műkritika épen e tökélyei miatt kételkedik azt, rajta levő képe és neve daczára is