Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

46 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. De a mi nemzetünk történetére nézve még jóval érdekesebb, sőt meglepő, Uraim, az, kogy ott birjuk, még annyi pusztulás után is eme szobrokban és domborművekben történetünk nevezetes nagy alakjainak egész bosszú sorát. Kezdhetnők akár az esztergomi basilika portai éj áriak XII. századi képeivel, Sz. István, Adalbert, III. Béla, Jób érsek alakjaival, melyek legalább az eredetinek képeiben ránk maradtak ; s épen így maradt csak ránk a lébényi templom dombormű veiről is II. András, az alapító Hédervári Kontok és Pótok, s akkori apátja alakjai. De épen úgy fen volt a többi többször is, Sz. István, Imre és Lászlóé érczben Nagyváradon és kőben itt Kassán is. — Nagy Lajosé márványban Székesfekérvárott. És ka ezek részben későbbiek, részben elenyésztek már, megmaradt még Robert királyé, Hunyady Jánosé, fiai : Lászlóé és Mátyás királyé, neje Beatrixé, valamint Jagelló királyaink, a Bátkoriak, a Zápolyák, Kanizsayak, Thurzók, Balassák, Pálffyak, Illyésházyak. Vitéz óta majdnem összes ekkori esztergomi érsekeink, számos nevezetesebb püspökeink, apátaink, vitézeink s államférfiaink életuagyságú szobra, vagy csak dombormű-képe egész mintegy a XVII-dik század végéig. Csak össze kell őket szednünk, csak fel kellene őket állítanunk, bogy velők nemzetünknek, ka nem pautkeonját, legalább gliptothekáját megteremtsük. — Ki tudta, vagy ki hitte volna már ezt ! ? Vagy csak ki gondolt volna már velők, midőn felületes történetírásunk mindig lelkiismeretlenül azt hirdette, hogy nincsen már semmink, kogy mindent elpusztított már a török és tatár. Szabadulni akart attól, mit nem értett, mihez nem tudott hozzá szólani, s a hol azért neki minden üres volt és semmit sem látott. S ezt tartók az ujabbkori bölcsességnek. Épen úgy mint azt, hogy a mit meghagyott még valóban az ellen és az idő, újabb felvilágosodott korunk divatos, de tudatlan s ízléstelen újításaival lerombolta vagy félre a lomba vetette. Itt találta fel azután őket, hol feledve százados álmukat aludták, mütörténeti ismeretünk, archaeologiai vizsgálatunk. így sikerült őket felfedeznünk egykázaink elrejtett zugaiban, vagy a rakkelyek sötét odúiban. És ma, midőn magyar műtörténeti emlékeink tanulmányáról ily fényes helyen és lelkes közönség előtt szólunk, büszkén^