Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

46 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. De a mi nemzetünk történetére nézve még jóval érdeke­sebb, sőt meglepő, Uraim, az, kogy ott birjuk, még annyi pusztu­lás után is eme szobrokban és domborművekben történetünk ne­vezetes nagy alakjainak egész bosszú sorát. Kezdhetnők akár az esztergomi basilika portai éj áriak XII. századi képeivel, Sz. Ist­ván, Adalbert, III. Béla, Jób érsek alakjaival, melyek legalább az eredetinek képeiben ránk maradtak ; s épen így maradt csak ránk a lébényi templom dombormű veiről is II. András, az ala­pító Hédervári Kontok és Pótok, s akkori apátja alakjai. De épen úgy fen volt a többi többször is, Sz. István, Imre és Lászlóé érczben Nagyváradon és kőben itt Kassán is. — Nagy Lajosé márványban Székesfekérvárott. És ka ezek részben későbbiek, részben elenyésztek már, megmaradt még Robert királyé, Hu­nyady Jánosé, fiai : Lászlóé és Mátyás királyé, neje Beatrixé, va­lamint Jagelló királyaink, a Bátkoriak, a Zápolyák, Kanizsayak, Thurzók, Balassák, Pálffyak, Illyésházyak. Vitéz óta majdnem összes ekkori esztergomi érsekeink, számos nevezetesebb püspö­keink, apátaink, vitézeink s államférfiaink életuagyságú szobra, vagy csak dombormű-képe egész mintegy a XVII-dik század végéig. Csak össze kell őket szednünk, csak fel kellene őket állítanunk, bogy velők nemzetünknek, ka nem pautkeonját, leg­alább gliptothekáját megteremtsük. — Ki tudta, vagy ki hitte volna már ezt ! ? Vagy csak ki gondolt volna már velők, mi­dőn felületes történetírásunk mindig lelkiismeretlenül azt hir­dette, hogy nincsen már semmink, kogy mindent elpusztított már a török és tatár. Szabadulni akart attól, mit nem értett, mihez nem tudott hozzá szólani, s a hol azért neki minden üres volt és semmit sem látott. S ezt tartók az ujabbkori bölcsességnek. Épen úgy mint azt, hogy a mit meghagyott még valóban az ellen és az idő, újabb felvilágosodott korunk divatos, de tudatlan s ízléste­len újításaival lerombolta vagy félre a lomba vetette. Itt találta fel azután őket, hol feledve százados álmukat aludták, mütörté­neti ismeretünk, archaeologiai vizsgálatunk. így sikerült őket felfedeznünk egykázaink elrejtett zugaiban, vagy a rakkelyek sötét odúiban. És ma, midőn magyar műtörténeti emlékeink tanulmányá­ról ily fényes helyen és lelkes közönség előtt szólunk, büszkén^

Next

/
Thumbnails
Contents