Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

30 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. zaik kiadásával is méltányolta : mint oly legjobbat s legizletesebbet, mely a legszebbel, mit valaha e nemben a románízlés alkotott, méltán versenyezket. —Ajáki homlokzat és kapuzat ivezete például ily oszlopos árkádjaival, a trónon ülő megváltó és tizenkét apostol életnagyságú szobrával, typologiai oroszlánképei satábráival, nemes ékítmény alakzatai oszlopfő és ívgerincz faragványaival túlhaladja az e tekintetben egyik legnevezetesb alkotást, a bécsi sz. István dómnak román úgynevezett óriás kapuzatát (Hiesenthor.) De nem kevésbbé ízletes művészi clisz volt így kifejtve a liorpácsi, a bélapátfalvi kapuzaton, az esztergomi és pannonhalmi porta speciosákon, s a lébényinek a classicus alakításra emlékeztető acanthus levéldíszitményeibeu és larváiban. Volt tehát uraim hazai külön műidomunk, műirányunk és iskolánk. A mellett liogy a müveit világ középkori egykázi nagy stíljeit s ezekkel a világmüveitség áramlatát követtük : bírtunk még körülményeinkhez alkalmazott saját egyszerűbb, de egyöntetűbbé kiképzett műtervezettel és bírtunk mindenkori pompa szeretetünkköz képest dús külön diszalakitásokkal, mint az akkori műizlések külön műárnyalataival ; melyek részben szerzeteseink és székesegyházaink müiskoláiban s építészeti páholyaiban fejlettek ki. Mily élénk leketett e szerzetesi műiskoláinkban a müképzés és műgyakorlat akkor, midőn más irányban is tevékenységüket a történet elég kangosan hirdeti. Ha tudjuk mikép tériték meg vad pogány népségeinket, mily magas valláserkölcsi érzetre emelték tanítások és nevelésök által a nemzetet ; mint vezették és szolgálták, mint kiteles kelyek és cancellárok a köz és magánjogi országos ügyeket ; mikép irtották ki a vadon rengetegeket és szárították ki a vadvizes téreket, és hogy hóditák meg ez által művelésnek a földet ; mikép voltak gazdasági grangiáik az észszerűbb gazdálkodás minta intézetei : akkor műtörténetünknek sem szabad megfeledkezni műiskoláikról, melyek gondos nyomozása ezentúl műtörténetvizsgálatunknak, egyéb üres és meddő külföldi műelméletek helyett, egyik előkelő feladatát képezketi. Szakitanunk kell már egyszer ebben amaz ujabb illumanatusi vagy régibb hitszakadási történetiskola irányával is, mely a középkori monostori sűrű alapításokban nem látott egyebet e kor sö-