Századok – 1878

Állandó rovatok - Vidéki Társulatok - X.

TÁRCZA. 859 cae's történetbúvárnak volt fia. A Kovachichok, valamint a Kolinovicsok is Pozsony-vmegyéből származnak, s bár horvát eldödöknek sarjai, több jeles fiat adtak a hazának. K. Miklós 1797-ben született Budán s tauúlmányait is itt végezte be. Atyjának, a »Vestigia Comitiorum« szerkesztőjének oldala mellett, csakhamar a történet-kutató irány művelőjévé szegődött. Ez irány, bár sokszor nem a legszerencsésebb felfogást eredményezte : az anyag-bővülés szempontjából megbecsülhetetlen. Kovachich már 1815-ben, mint a bölcs, tudományok tudora, jeles atyja nyomdokin haladva kiadta első müvét »Monumenta veteris legislationis Ilungaricae« czím alatt, melynek I. kötete Kolozsvártt, a Il-ik Zágrábban jelent meg. Az első kötet elé id. Szilágyi Ferencz írt egy dicsőítő verset, melyben őt »progenies clari gcnerosa parentis !«-nek nevezi. E kis mű több kiadatlan s becses emléket hozott napfényre. Pontosabb munka a Pesten 1816-ban megjelent »Lectioues Variantes«, melyben a Corpus Jurisban közlött Decretumok eltérését az eredeti szövegtől mutatja ki, s igazítja helyre ; közjogi tanúlmányoknál alapvető fontosságú. 1817. mint a múzeumi könyvtár adjunctusa kiadta az »Epicrisis Documentorum Diplomaticorum« czímű müvét, mely criticailag adja fontosb okleveleinket. Ugyancsak az 1818-ban kiadott »Sylloge Dncretorum«-ban a Corpus Jurisban nem foglalt törvényczikkelyeket adja pontos tárgymutatóval. (2 k.) »Astraea« czím alatt 2 kötetben 1823-ban a magyar közjog alapját képező fontos okleveleket bírálja, míg a »Notitiae praeliminares«-beu (1823.), mindegyiket kiadási s megjelenési helye szempontjából vizsgálja meg, úgy szólván életrajzukat adja. Atyja már 1821-benelhunyt,s hátrahagyott kézíraratait fia rendezte, aki egyúttal az orsz. levéltárhoz neveztetett ki allevéltárnoknak. 1823. óta azonban egészen hivatalának élt, felhagyott a tudományos kutatással, segédkezett az országgyűlési elaboratumok föl szerelésénél. 1832. apr. 20. Orsz. Levéltárnokká lőn, mely hivatalát 1870-ig viselte. IIosszú hivataloskodása alatt egy fényes pontot kell kiemelnünk. 1850-ben a horvát vonatkozású oklevelek kiválasztását vették foganatba felsőbb helyről, mi a kincstári levéltárnál fénycsen siksrült is. Kovachich, mint nem compromittált egyén a kiválasztást eszközlő bizottság tagja volt. S mit tett a loyalis férfiú. 1850. 896. számú előterjesztésében kijelenti; ü hivatalos esküjéhez tartja magát, a nádor illetőleg az országbíró vagy a törvényesen egybehívott rendek engedélye nélkül nemcsak, hogy nem adja ki az