Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

838 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ jónak látom röviden elősorolni: Minden ellenségeskedést beszüntet ; — a foglyok mindkét részről bocsáttassanak szabadon , — a zavargókat közös erővel büntessék ; — egyik király a másiknak elpártolt alattvalóját annak engedelme nélkül ne fogadhassa szolgálatába ; *) — a fegyverszünet föntartására ezer lovast s ezer gyalogot, sőt lia kell, többet közös erővel tartsanak • — választassék nyolcz törvénytudó biztos, négy Ferdinánd, négy János részéről, kik közül négy Esztergomban, a másik négy Gönczben fog székelni s a fegyverszünet alatti sérelmek, panaszok, katárigazitások stb. dolgában, mint bíróság Ítélni, mely ítéleteket a két fél kapitányai végrehajtani kötelesek ; — a fegyverszünet megszegői balállal s javaik vesztésével büntetendők s lia egyik fél késik a végrehájtással, tegye ezt a másik.2) Kapcsolatban a békéről s a fegyverszünetről szóló okmányokkal Zápolya ugyanaznap meg egy harmadikat is kiállított) melyben a »béke, a barátság s testvériség kedveért,« »szabadon és önkéntes elhatározásból« ünnepélyesen igéri: valahányszor a császárhoz, vagy Ferdinándhoz ír, többi czimei mellett Morvaország és Lausitz őrgrófi s Silesia berezegi czimét nem fogja viselni. 3) E ténnyel a lundi érsek váradi missiója megszűnt volna lia Török Bálint sugdosása s Katzianer követsége már létrejött egyességet nem veszélyeztetik. Török Bálint folyton sürgeté Zápolyát a békeszegésre, addig míg az ratificálva nincs ; a megrémült orator tőle telhetőleg ellensúlyozta Török incselkedéseit »éjjelenkint nem aludtam, mondja, 4) azokhoz jártam titokban, a kiket ez ügyben fölkeresnem kellett ; mert Török B. sem volt x) Mikor pl. 1538. septeinberben Zápolya Katzianert szolgálatába akarta fogadni, Ferdinánd engedelmét kérte ki. L. Tört. Tár 1878. II. füz. Fráter Gy. levelezése XVII. és XVIII. szám. 2) A János által aláírt okmány (egyszerű papíros) 1538. febr. 24-kéröl a béesi áll. ltárban Hung. — Ugyanott megvan különben a lundi által aláírt egy példány is, mely valószínűleg Lascauo utján került vissza. 3) U. o. eredeti perg. okirat. 4) . . . . noeturno tempore non doimivi, sed eos secreto adii, quibus videudum erat .... Valentinus etiam non fuit somnulentus et eos ex consiliariis adivit, quos idem cum ipso sentire asseruit. — A, lundi márcz. 7-diki jelentése, 1538. (Chiffre.)