Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 833 Katzianer veresége, melyből okulnia kellett (mert a függést ke­serűen tapasztalá), hogy Ferdinánd után előbb-utóbb ő rá kerül a sor : mind e tekintetek egy .jó, tisztességes föltételek alatt kö­tendő békét javasoltak neki. De mászrészt az a remény, a mely­lyel franczia és török ügynökök táplálták, az a remény, hogy béke nélkül ő is, utódja is király marad, mig ellenkező esetben a fölingerelt szultán egész boszújától félhetett: elidegeníté a béke gondolatától. Mennyire ingatag, határozatlan volt s a bé­kére mennyivel inkább külső okok, mint saját férfias meggyőző­dése vezette : azt (ha hihetünk a lundinak) egy a békeokmány aláírása után közbejött körülmény mutatja. Katzianer bécsi börtönéből a hová őt a haragvó Ferdinánd vetteté, kiszabadülván, a háborúpárti Török Bálinttal, Ferdi­nánd e féktelen ellenével összeköttetésbe lépett s folytonosan nógatá, írna urának, nehogy az idő előtt békét kössön Ferdi­nánddal ; »oly eszközök vannak keze ügyében — mondá, — a melyek által Zápolya egész Magyarországot csekély költséggel meghódíttathatja s akár akar a római király akár nem, kény­telen lesz a János kényekedve szerint diktált békét elfogadni«1). E levelet Török Bálint Jánoshoz küldé s utána néhány nap múlva maga Török, Sulyok Balázszsal s Katzianer két emberé­vel megjelent János udvarában s bevezető Katzianer megbízott­ját a királyhoz. A küldött elő adta : mivel Katzianert Ferdinánd a kiállított salvus conductus ellenére fogatta el, most szabadu­lása után elhatárzá bosszút állani Ferdinándon, bár ezerszeres halállal kéne szembeszállnia2). Kéri azért Zápolyát, fogadja ke­gyelmébe: neki nagyon sok barátja, jóakarója s rokona van Tótországban s ezeknek, továbbá Styria, Karinthia, Karniola rendeinek segélyével (mert ezek is mind melléje állanának) elő­ször Tótországot, azután Magyarországot Zápolya részére hó­. . . quia talia habere se in manibus per quae totum hoc Hun­gáriáé regnum absque magnis impeusis sibi (Zápolyának) recuperare possit et velit - nolit Eomanarum rex cum ipso pro suo arbitrio con­cordare A lundi tudósítása 1538. marcz. 7. Várad. (Az egész chiffre-ben.) 2) . . . vindictam omnino exercere deliberaverit, etiamsi millesies illi mors immineret. U. o. 66*

Next

/
Thumbnails
Contents