Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

830 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ veiket? s midőn e kérdésre Frangepán újra azon kezdte a »mit már ezerszer mondott« (írja lundi) : a bosszús orator Erdély követelésével válaszolt, *) Erre a János-pártiak azt mondák, hogy e felől tárgyalni nincs hatalmokban — s Váradra urokhoz tudósítást küldöttek. Ennyi sikertelen nap után Fráter György jónak látta a maga kezébe venni az alkudozások szálait s a következő napon egyedül ment el a lundihoz. Elő vette minden ékesszólását, fejtegette az orator előtt, ha ezutttal nem kötik meg a békét, akkor Zápolyát a kétségbeesés olyasmire hajtja, a minek következménye az lesz, hogy az ország örökre elvész az osztrák dynastiára. A kérő szavakra a lundi is kérve válaszolt, de Erdély s Kassa követelése mellett megmaradt, hogy — mint maga mondja 2) — ez által egyéb pontokban tegye őket engedékenyekké. S midőn Fráter György lelke üdvösségére biztosítá, hogy sok bajba ke-' rült Jánost annyira is rávenni, a mennyit enged, mert leendő fiait fosztja meg egy ország örökségétől : a lundi a kényes kérdést másnapra halasztá. — Szóba jött aztán a Zápolya-féle javak ügye s Fráter György azt kérdé : mit használnak a javaki urának, ha egyszer megszűnt élni ? de beszédét az érsek azzal szakítá félbe, hogy ezt sem másnapra, sem semmi korra nem akarja elhalasztani, mert ha Zápolyáék e követelés mellett megmaradnak : úgy a tárgyalásoknak vége szakadt. Ugyanaz nap a váczi püspök a lundival ebédelt. Hogy nyomást gyakoroljon a lundira, ezt azzal is ijeszté : jobb lesz engedékenynek mutatkozni, mert sem Fráter György sem Perényi nem hajlandók a békére őszintén. Perényi azért, mert lutheránus s jól tudja azt, hogy ha béke köttetik, vagy kénytelen lesz az új vallást elhagyni, vagy életétől s javaitól fosztatik meg; Fráter György meg azért, mert elvész az a tekintélye, a melynek mindeddig örvend.3) — 28-kán újra a Zápolya-féle örökség fölött 1) Istructiójának egy pontja igy szól : Postremo recordabitur etiam dominus Lundensis super negotio Transsylvaniae omnes inire modos, viasque sicuti nobis cum locutus est. etc. 8) Ego tarnen ut in aliis eos redderem faeiliores, permansi in meo proposito de petenda Transylvania et Cassovia. 3) . . . . quod Petrus sit lutheránus atque si pax fiat, cogetur