Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

828 ADALÉK A NAGYVÁRADI LIÉKE TÖRTÉNETÉHEZ, K. Á.-TÓL. hajlandó volna azt hinni az ember, hogy játszani gyűlt ide mind a hat, vagy zsibárusokat lát maga előtt. Már a bevezetés igen furcsa volt. A lundi fölszólítására a János-pártiak terjeszték elő propositióikat s a szót, mint mindig, az ügyes beszédű kalocsai vitte. Beszéde rövid értelme az volt, hogy az országot két módon lehetséges föntartani, vagy a török barátsága, vagy háború által. Tudva van, hogy Zápolya a törökkel jó barátságban él, a szultán őt pártolja, mig ellenben Ferdinándot gyűlöli ; mivel pedig sem Ferdinánd, sem Zápolya nem elég erősek a török ellen az országot megvédeni : nincs egyéb út hátra, mint az, bogy a római király engedje át az egész országot Zápolyának ; azt a részt, melyet Ferdinánd bír, csak kormányzásra mindaddig, míg a keresztyén fejedelmek közös szövetsége lehetővé teszi a töröknek ellenállani. Ismétlem, mintha csak játszani, vagy szónoki gyakorlatokat tartani jött volna össze a hat statusférfiú, szónokaik úgy beszéltek. A lundi válaszolt : Ferdinánd s a császár előtt ugyanazon czél lebeg : az országot fenntartani. Mivel azonban tudni való dolog, liogy a török barátsága méreg és altatás, hogy véletlenül annál biztosabban ragadhassa, meg azt a kit kelepczébe kerített, Jánosnak pedig sehonnét sincs segélyre kilátásra : ily módon az országnak vége. Az azonban ismét ismeretes, hogy Ferdinándnak Magyarországon kívül is nagyon sok a birtoka, van hatalmas bátyja, rokonai barátai, háta mögött az egész német birodalom : azért ő, a lundi, a maga részéről nem lát egyéb módot, mint azt, hogy János resignáljon az országról — Ferdinánd részére a ki majd tudni fogja, mit tegyen a törökkel. Maguk is látták, hogy ez együgyű praefatiókkal semmire sem mennek — s másra akarták terelni a dolgot. Másnap, vasárnap az isteni tisztelet folyama alatt, melyre mindnyájan megjelentek, Fráter György és a kalocsai érsek arra kérték i lundit. hogy külön Yels nélkül tárgyaljon velők, s szánja el magát a váradi útra. Az első kérésbe az orator bele is egyezett, de nem a másodikba ; erre válaszát elhalasztá. Hétfőn deczember 24-kén a négy biztos a lundit lakásán kereste föl s nevükben a szót ismét a kalocsai vitte. Előhozta, hogy Körmöczön két kívánsága volt a lundinak ura a császár