Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

824 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ lundit ') az asztal ékítgetése közben Fráter György Lasky által külön hivatta s aztán el kezdte neki beszélni, hogy : ő a béke ügyébe most avatkozik először őszintén, eddig ezt nem tette, bár a lengyel király s egyéb fejedelmek őt különböző időkben sokszor nógatták. Most azonban meg lesz a béke, csak a tisztességes föltételekre ti ráálljatok, lundi úr. Ezenkívül — folytatá — igyekezzél azon, hogy a béke megkötése után a császár s a római király ő felségénél én is valami becsületben részesüljek ; mert ha barát vagyok is, embernek is megmaradtam. Nincs szükségem ő fölségöktől püspöki javadalmakat, pénzt vagy jószágot kérnem, elég nekem kegyelmük is, ha ezzel megtisztelnek, tapasztalni fogják, hogy tudok én nekik szolgálni. Mert nincs az egész országban senki, a ki töröknek, rácznak, oláhnak, moldvainak, sőt a magyarnak is annyira ismerné természetét, mint én s tudná mi módon kell velők bánni. 2) — A lundi Fráter György beszédére helybenhagyólag bólintgatott, sőt a hol alkalma volt rá a dicséretet maga is megtoldá s biztosítá a barátot a császár s Ferdinánd kegyelméről. Ferdinándra e párbeszéd olvasása kellemes benyomást gyakorolt. Helyeslé, hogy a lundi a barátot reményekkel kecsegteté ; sőt többre ment. A párbeszédben lerajzolt Fráter Györgyöt olyannak kezdé képzelni, a minőnek a kedélyes, bőbeszédű, de prózai tollú orator a maga könnyed irmodorával akaratlanúl *) A lundi, mint naivul írott naplójából kitűnik, a jó étkezésnek nagy barátja volt s később is a sárospataki tárgyalások alatt, midőn már Frangepán és Brodaries is megérkeztek, nem mulasztja el följegyezni, bogy pénteken ép úgy, mint csütörtökön s szombaton mily jóizüen falatoztak ötöcskén (a négy főpap, és Perényi) a jól elkészített malaczpeesenyéből. 2) ... . Praeterea — inquit (Fr. Gy.) — rogo ut facta pace ego etiam apud caesaream et Romanorum regiam Mtcm pro liomine et in aliquo honore habear; quia licet monachus sum, tarnen homo permansi ; nec est quod ego a Mtlbu

' suis bénéficia, episcopatus, pecunia aut bona petam, satis mihi est carum gratia ; quod si faciunt, videbunt quod et ego eisdem servire possum, et sciam. Nam in toto hoc regno nemo est, qui Turcarum, Rascianorum, Walachorum, Moldavorum et etiam Hungaroriun naturam aeque sciât ut ego et quibus modis et mediis cum singulis tractandum sit.