Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791
820 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ hogy a tevékeny Lasky közbelépte a már-már tornyosuló fellegeket eloszlatá. O nem sokkal ezelőtt találkozván Fráter Györgygyei és Perényivel, ezeket — ha hitelt lehet adni szavának — megesküdteté, hogy e békére hajlanak ; ebben bizva, maga fölment Bécsbe, lehozta a vonakodó lundit magával s azt remélvén, hogy előbb-utóbb biztostársúl fog melléje adatni, nem szűnt meg Ferdinánd s a béke érdekében fáradni, munkálkodni1). Az esetre, ka a béke nem sikerülne, már előre 4000 könnyű, 1000 nehéz lovast igér Ferdinánd szolgálatára toborzani — sa Jánospárti, de titkon Ferdinándhoz szító Balassa Imrével is megegyezett, hogy ez a Ferdinándtól nyerendő 6000 lovas segélyével Erdélyt Jánostól elfoglalja. Legnagyobb figyelmét azonban a béke ügyére forditá s ugyanaz napról, melyen a lundi Fráter György kidegségéről panaszkodik, egy eléggé terjedelmes jelentést küldött be Ferdinándhoz, mely ha sok, Ferdinándra nézve kellemetlen igazságot tartalmazott is, legalább reményt nyuj ta Fráter Györgyék őszinte jó szándékairól s utmutatóúl szolgálkatott volna, mint bánjék Ferdinánd Zápolyával2). Jelentése szerint Kassára rándult, kogy Perényivel, Ba-1) Lásd Lasky 1538. febr. 14. kelt levelet Ferdinándhoz (Hung). Lasky ugyanis később, midőn látta, hogy a tárgyalásokból bizalmatlanság miatt kizáratott, keserű szemrehányásokat tőn Ferdinándnak. Elősorolván, hogy tavaly mint alkudozott Fráter Györgygyei s Perényivel s ezektől mint nyprt Ígéretet, hogy a békén fognak munkálkodni, így folytatja : Qua de re ut V. M,em edocerem, quae tune turpissimo exereitus sui in Sirmio naufragio angebatur, magna cum festinatione Viennam veni, oratoromque Mtls caes. ad traetaudam pacem cduxi, eductumque cum hostibus in communi loco coniunxi .... Panaszkodik, hogy őt F. mégis egészen kizárta a tárgyalásokból. Et postquam ipse sum iuramento in consilium rerum hungaricarum astrictus, V. que Mtls sacr. consiliarius factus, postquam apud liostem V. Mll s prioribus tractatibus non interfui solum, sed quasi praefui, postquam praesentis tractatus author extiti resque pro Hungaria agitur, decuit quod V. sacr. Mtas ibi me applicaret ubi me sibi iuramento dcvinxit. Nam sicuti ipse admitto, ut domini Germani consiliarii de rebus Germanis, domini etiain Boemi de rebus suis V. Mtem consulunt et dccernunt, ita etiam aequum fuisset ut et ego de rebus hungaricis consultassem .... stb. 2) 1537. nov. 26.
