Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

812 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ tárgyalások megszakadtak, ') két reménysugár mégis volt, mely minden jóval bíztatott. Az egyik Brodarics és Frangepánnak őszinte hajlandósága a békére, a másik Laskynak közbenjárása. Bármily bosszús volt a két magyar főpapra Ferdinánd, bosszúsága nem egyenest ellenök irányult. Jól mondá egy izben Brodarics a lundinak, hogy az egész békeügy ódiuma mindkét felől az ő fejükre száll, a nélkül, kogy azt érdemelnék. »Mind a két püspök — írá Ferdinándnak az orator még a körmöczi alkudozások idejében (nagyítván mindenesetre) —- meg van győződve ura rosz akaratáról. Könnyek közt kértek engem, mint az asszonyok szokták, kogy ne menjek el.« 2) Kérték az orator közbenjárását arra nézve, kogy ők, ka a béke nem sikerül, készek ott hagyni Jánost, kiköltözni az országból, csak Ferdinánd gondoskodjék rólok.3) Kérelmüket s ajánlataikat több izben ismételték 4) s bár Ferdinánd azt írta az oratornak, hogy ez ajánlatokra mitsem ád, mert sem meg nem érdemlik, sem egyéb czéljok nincs vele, mint magokat s javaikat biztosítani, hogy bár merre dől a hadi koczka, »biztos kikötőbe evezkesse>) Horváth Mich. (Tört. Zsebk. 147. 1. és M. O. Tört. Új dolg. 2. kiad. IV. köt. 135. 1. jegyzetben) említi, hogy ez időtájban 1537. august havában fegyverszünet lön kötve, hogy Held alkancellár Budán járt, vele külön folytak tárgyalások. Honnan veszi ö ezt, midőn egy szó sem áll az egészből ? Se fegyverszünet nem volt, se Held nem avatkozott a magyar ügyekbe s annál kevésbé járt Budán. — Egy a Brüss. Okm.-tárban (I. k. 382.) 1537. aug. 27-ki datum alatt közlött levélen alapúinak állításai. E levél igazi kelte 1539. aug. 27., csak Horváth Mih. magyarázta el 1537-re. »Ez bizonyosan a másoló hibájából áll, mert 1538. febr. 24-kén a béke meg volt már kötve, holott itt csak fegyverszünetről volt szó« — mondja. Alább a maga helyén megemlítem, hogy a béke mellett, mint kötött a két fél fegyverszünetet is. 2) Ambo isti episcopi de malo eorum domini animo ad perdendum etgnum deque ipsius perfidia et desperatione apertissime multa dixerunt re ex corde, quia per mediam horam lacrymantes, quemadmodum mulieres solunt, haec mihi cum dolore retulerunt, rogaiites denuo ob Christi passionem, ne hinc recederem. — 1537. jul. 11. (Hung.) 3) Becsületességökről tanúskodik, hogy pl. kijelenték, ha kimennek is, János ellen mitsem fognak tenni, sőt a tőle nyert javadalmakat becsületesen vissza eresztik kezére. U. o. 4) Pl. a lundi jul. 14-ki levele.