Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

808 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ nak, liogy a tisztességes békénél mitsem tart üdvösebbnek s még később — a mi valóban hallatlan Ferdinándtól — arra is ajánlkozott, hogy ha bármi reménynyel biztató tárgyalás volna kilátásba, kész volna a közjóért közelebb menni az alkú színhelyéhez, sőt ha jelenléte kivántatnék, személyesen meg is jelenni ott.1) Midőn tudtára esett, miszerint a János-párti biztosok váczi utazása csak ürügy volt a tárgyalások megszakítására, a hir szerfölött kellemetlenül hatott rá, csaknem kétségbeejté — mindamellett a mit Soranzó a később nála székelt velenczei követ mond róla, mely szerint t. i. állhatatos szilárd lelkű volt a szerencsétlenségben s bár egy időben hadait a legnagyobb bajok érték, s majdnem egész Magyarország elvesztésétől tarthatott : mégis bizónak és csüggedetlennek mutatá magát,2) —- Sokkal erősebb volt a körülmények nyomása, mintsem Ferdinánd azzal a lelkülettel, mely inkább makacs, mint szilárd volt, inkább tudott parancsolni s követelni, mint tenni, csüggedetlen s hallgatag kibírta volna. A mint a tárgyalások megszakadtak s nem maradt semmi remény azok folytatására, a császári oratort támadá meg bosszúsága első hevében s ezt tartá az eredménytelenség okáúl. Hiába írta meg az orator, hogy bármit tett volna is, a Ferdinánd által megállapított föltételek mellett leketetlen volt a békét megkötnie s ha az ellen észrevette volna »fölséged mint óhajtja s ajánlja maga a békét, különösen ha ezt a vajda tudja meg, jó istenek, ettől nőtt volna csak meg a szarva!«3) Ferdinánd, mióta Lasky leveleiből az elpártolt Perényi békülékeny hajlamairól Nam si talis tractatus pacis succederçt quem cum fructu fieri posse D'10

Y. existimaret et in quo praesentia nostra pro communi utilitate requiri videretur, haud amitteremus sane nos et viciniores et praesentes etiam rebus tractandis constituere, modo ut cum aliquo fructu existeret. — Ferdinand a lundihoz 1537. aug. 21. (Hung.) 2) Si è dimostrato sempre constante nell' auuersità et per gran rotto ch'egli habbia hauute delli suri esserciti, perdite di citta ct quasi di tutto il regno d'Vngberia, dicono che mai si è inostrato prostrato d'animo stb. Fiedler. Relationen stb. Fontes rer. austr. XXX. 214. 3) ... . ubi animadverterint Mtom

V. sese ultro ad pacem offerre, profecto si vaivoda istud senserit, dii boni, quantum attollet cristas? — A lundi Ferd.-hoz 1537. aug. 24. (Hung.)