Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791

KÁlíOLYI ÁRPÁDTÓL. 805 kérésének, sürgetésének, a császári s királyi propositióknak és követjárásoknak egyedüli eredménye egy szerfölött érdekes — emlékirat, melyet Ferdinánd megbízásából Frigyes rajnai palatínus dolgozott ki a török ellen, s mely talán básisáúl szolgált az 1542-ki nagy expeditiónak.1) Már a tavaszszal, midőn a német rendek magatartását látta Ferdinánd, elkatárzá a török részről fenyegető veszélynek a fényes portához küldendő követség által útját vágni. Czélja volt Szulimánnak Ferdinánd elleni haragját valami módon kiengesztelni s tőle, ha lehet, békét eszközölni. Mint Sprinzenstein jelentése, a slavoniai szerencsétlen hadjárat mutatja, a czél legkevésbé sem lőn elérve. A szultán azt kérdé a követtől, mily joggal mondja Ferdinánd Magyarországot magáénak ? S midőn a követ Ayas nagyvezér előtt Jánost gyalázta s el akarta hitetni azzal, hogy János a szultánhoz liütelen : a felelet az lőn rá, hogy Zápolya a szultán szolgája, ha liütelen, meg lesz fenyítve (de csak alkalmas időben, teszi hozzá a nagyvezér, mert a rókát nem lehet oly könnyen megfogni, mint más állatot.) Maga a szultán pedig audientián úgy nyilatkozott, hogy a ki Zápolya az ő szolgája ellen, a kinek egyszer adott hitét megszegni nem fogja, hadat visel : ő ellene viseli. Az ily nyilatkozatokkal szemben aztán keveset ért Jonusz bég a portai factotum egy vigasztalása, ki azzal biztatta a követet : ha, úgymond, a szultán Jánost *) A memorandum kelte 1537. novemb. 14. Főbb pontjai : mi módon kéne szervezkedni a német fejedelmeknek a török ellen. Birodalmi gyűlésen. Szövetkezni kellene a keresztyén hatalmakon kiviil persával, tatárral, Nubia fejedelmével Jánossal. A had zöme német volna. A császár nem német sergei támadhatnának tengeren is. Belgrád volna az első, a init a töröktől el kéne venni. — Kiterjed az emlékirat arra is, hol kellene az élelmet beszerezni a nagy sereg számára, hogy szállítani,' hol volnának a lerakó helyek ? A kémszolgálatot mint kellene szervezni s átalában mint lenne tartós eredményre vezető az egész vállalat. Kimondja azonban az emlékirat, hogy ily nagymérvű expeditiót az 1539. tavaszánál előbb megkedvezni nem volna lehetséges. A mű, készítőjének becsületére válik s ha a benne foglalt elvek szerint jár el az 1542-iki expeditió, ugy a törököt Európából mindenesetre kiűzhették volna. Mint tudom az érdekes memorandum eddigelé ismeretlen. — (Bécsi titk. ltár.)