Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - I. 68
76 TÖKÖJ.Y KEBKSTYÉN MEGSZERZI KÉSMÁRKOT. leu, a mint Sebestyén úr mindezeket későbbi folyamodványaiban Rudolf császárnak nagy méltatlankodással panaszolja. ') Bántotta végtelen, liogy igazaiban éppen az gátolja, kitől mint a fölső részek főkapitányától bárhonnan történhető támadások ellen védelmet kellene nyernie. De nyugtalanitá az a talán nem is alaptalan gyanú, hogy Ii über tettének nemcsak privát indoka van, hanem, hogy abba a császárnak legalább hallgatag helybenhagyása is belejátszik, a mint később azt elég alkalma volt nagy keserűséggel tapasztalnia. — Tököly Sebestyén maga, a fenmaradt adatok után ítélve, egész a Bocskay-féle mozgalmakig persona grata volt ugyan Rudolf előtt, de Késmárkot úgy a császár, mint tanácsosai nem örömest látták kezében. Késmárkot a prágai udvarnál Lengyelországhoz való közelsége miatt mint végházat tekiutették s mindenképen jobbnak vélték, ha az Ruber a főkapitány kezén van, mint Tökölyében, akár azért mert Tököly még ekkor kevésbé volt kardforgató ember, akár azért, hogy iránta is mint, akkoriban a magyar urak iránt gyanakodással viseltetének s tekintettel a magyar származású lengyel királyra, Báthory Istvánra, attól tartottak, hogy a lengyel uralom alatti szepesi kapitányság szomszédságában fekvő Késmárkot magyar birtokosa könnyen a lengyel király kezére játszhatja, mihelyt valamely törvénytelen királyi rendelkezés ellen való protestálás után üldöztetni fogna és sarokba szoríttatnék. A szenvedett sérelem után, — mely hosszas czívódásnak lőn okává s annyi tanácskozást oly nagymérvű correspondentiát vett igénybe az udvar s Ernő főherczeg részéről, a mennyivel nem egykét fontos és égető szükségit államügyet lehetett volna elintézui —, első dolga volt Tökölynek Rudolf császár s Ernő főherczeg előtt panaszkodni ; könnyen eszközölt is ki parancsokat az iránta, mint mondám, jó indulattal viseltető Rudolftól, de hogy Ruber is könnyű szerrel replicázott e parancsokra, az érintett okoknál fogva nagyon érthető. »Mandatorum magnus est numerus qui diversis vicibus tum a Vestra Maiestate tum a sua Serenitate ad eundem dominum Ruberum datus est« — mondja később egy kemény hangon irott folyamodásban Se*) Tököly több rendbeli folyamodványait alább me'g idézni fogom.
