Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791
8 00 ADALÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ másából ugyanazt olvashatta ki a szerencsétlen császári követ. Világos volt előtte, hogy új biztosok küldése Yáczra csak ürügy volt Zápolyától a most alkudozókat eltávolítani. S ha Frangepánék valóban ama jó hiszemben mentek Yáczra, hogy ott urok tanácsosait majd egybegyűlve találják, keveset használt a lundinak, midőn azzal vigasztaltaték általok : »a tanácsosok, a mint értjük, nem fognak jönni s így mind önt, mind bennünket kijátszottak. János király nyiltan kérkedik a török császár levelével, melyben a többi közt az is áll, hogy a szultán meg lesz elégedve, bárkit választ is (János után) királyúl az ország, csak Ferdinándot ne.« Ezzel egyelőre be voltak fejezve a két hóig húzódott sikeretlen fáradozások, helyt adván rövid időre a kardnak, a nélkül, hogy ez a szerszám még csak annyit is ki tudott volna vinni, a mennyit a sikeretlen alkudozások mégis elértek : a közeledést t. i. Mert a béke még zöld gyümölcs volt ; érnie kellett : e közeledések s a körülmények hatalma egyaránt érlelték. YI. Ferdinánd még april hóban kijelenté bátyjának, midőn ez őt a hadviselésről minden módon lebeszélni törekedett, hogy kész ugyan a békére, de legtöbb biztosítást mégis a háborúban lát. Ha tervei, melyekkel a kedvezőtlen körülmények ellenére nem hagyott föl, csak alkalmas időpontra várt, ha tervei, mondom, egyszer a kivitelhez közeledni fognak: jobban és könnyebben gondola Jánost megbékéltetni. »Minden körülmény megfontolása után sem látok egyéb eszközt, irá, mielőtt még a tárgyalások megkezdődtek, a vajdát eszére téríteni, mint azt (a mit magok az ő tanácsosai is javasolnak, pedig ők csak tudják minden dolgait), hogy erővel kényszerítsem az egyezkedésre. Más útat nem látok.1) — Tagadhatlan, hogy e véleményében Ferdinándot ') . . . Et treuue après toutes choses, et considerations qu'il n'y a aultre remede ni moyen pour induyre et faire venir ledict vayvoda a la raison (ce que mesmes ont diet et afferme aulcuns de ses propres conseillers, qui sceuent et entendent tous ses affaires) que de le contraindre