Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

ADALÉK A NAGYVÁRADI BÉKE s az 1536—1538. évek történetéhez. ') HARMADIK, BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. A kalocsaival való első találkozás után, mely semmi jót nem ígért, hogy »kísérlet nélkül semmit se hagyjon«, az orator fölkereste saját maga, mindkét Jánospárti biztost. Mint írja : keményen rátámadt Frangepánra2), liogy üres kézzel jött meg urától ; szemére hányta mindkettőnek a sok húzást Jialasztást. Tudva van — úgymond — az egész világ előtt, hogy a vajda ő fölségét a császárt nem csak méltóságában sérté meg, de csúfos játékot űzött vele. S azzal fenyegetőzött, hogy nem akarván tovább »bolondjuk« lenni, három nap múlva elmegyen3). Frangepán és Brodarics, kiknek vállára nehezült a visszás helyzet egész ódiuma, mentegetni igyekeztek magukat ; a kalocsai elmondá, hogy ő *) Fölolvastatott a Magyar Tud. Akadémia jun. 17-én tartott ülésében. 2) A lundi Ferdinándhoz 1537. jul. 11 Ego satis acriter ipsum eundem archiepiscopum increpavi, ilium videlicet non debuisse vacuis manibus venisse, nam satis et plus satis fuisse caes. Mtem

. . . . per ipsum ac dominum Brodaricum deceptam stb. 3) . . . toti orbi manifestum vaivodam caes. suam Mte

m

non modo sprevisse, sed etiam ludibrio habuisse. Et ideo dixi me hinc intra triduum solvere velle, ne amplius eis atque aliis fabula sim. U. o. — Bár a lundi összesen közel négy hónapot töltött Körmöczön, tehát több időt, mint a mult évben Váradon, hogy e levél Írásakor valóban komoly szándéka volt távozni s ezzel most nemcsak fenyegetőzött, bizonyítják F.-hoz intézett kérései, melyekben Vels Lénárt mellé menni ajánlkozik, hogy ott, ha Velsnek kedvez a szerencse, a talán megszoruló Jánossal az alkudozásokat újból fölvegye.