Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

788 A MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETE Általában Székely az egyes személyek és tárgyak jellem­zésében nagy ügyességet tanúsít, mi által a különben egyhangú előadási forma élvezhetővé válik. Igen szemléletesen írja le pél­dául a Salamon templomát, »melynek szép és nagy voltán ember nem győzött eleget csodálkozni.« Leírja ennek hosszát, szélessé­gét, magasságát, a kövek alakját és nagyságát. Elmondja, hogy a templom ajtaja tiszta aranynyal volt beborítva s drága kövek­kel kirakva stb. Hasonló szemléletességgel írja le a constanci zsinatot és Husz János megégettetését : »Itt e conciliomba elő­ször Husz Jánost degradálák, azaz, a misemondó ruhába felöl­töztetek, kit apródonkint a pispekek levonának róla, és azután megnyuzák a pilisét és a négy újját, azután pedig adák a feje­delmek kezibe. Kit mikort kivittek volna az égő helyre, monda: »Jézus Kristus élő istennek fia, ki megholtál éröttem, irgalmaz én nekem.« kinek a fejébe egy papirosból csenált kophiomot töt­tek vala, és azon két ördögöt írtak vala meg ; de mindezáltal ő mentébe a »Juste judex Jesus Christost« kiáltja vala. Megége­ték pedig Husz Jánost e helyén, a holott a Pongráczius cardinál egy vén szamarat eltemettetett vala.« Jellemzetes leírás példá­jául szolgál Hunyadi János alakja, kiről így ír : »Yala pedig Hunyadi János közép ember, temerdek nyakú, gesztenye színű, fodor hajú, nagy szemű, kegyelmes tekintetű, piros orczájú és mindenben oly erkölcsű, ki fejedelömhöz illő vala.« Néhol azzal lepi meg az olvasót, hogy jellemzésképen tré­fás adomákat sző bele előadásába, mint azt Mátyás királynál te­szi ; másutt párbeszédes alakban élénkíti az elbeszélést, példáúl Lehelnél ; ismét másutt szónoki beszédet ad hőse szájába, mint Hunyadi Jánosnak, ki Nándor-Fejérvárnál így bátorítja a török­től megijedt népet: »Szerető fijaim, mért ijedtetek meg ezektől kiknek ennek előtte az én fejedelemségem alatt a nyakukon jár­tatok és soha a ti fegyvertek ezek ellen szerencsétlen nem volt. Ennek okáért most is szerető fijaim, bízzatok a Krisztusban, ki miérettünk megholt és az ő vérét kiontotta, ki kétség nélkül az ő ígérete szerint minden szükségünkben jelen leszen, győzedel­met és erőt ad e török nép ellen, ki a Krisztosnak olyan ellen­sége, mint minekünk, azért nem illik ezektől félnetek.«

Next

/
Thumbnails
Contents