Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

ZSILINSZKY MIIIÁLYTÓL. 769 ván, a költészet körékez is számíttatnak, a valódi tények leírására hivatott történetírás keretébe vonni ? Nézetünk szerint lehet. Mert ha készséggel elismerjük is, hogy napjainkban a költészetnek természetszerűleg kifejlett történeti fajaiból történelmi adatokat meríteni az irodalmi műfajok összezavarása nélkül nem leket ; a középkor századaira, de sőt az újkor elejére vonatkozólag is, azt kell állítanunk, hogy akkor a kistóriás énekekben, az úgynevezett verses krónikákban legalább is annyi történelmi hűség és igazság foglaltatott, mint a történelmi fontosságra igényt tartó nagy latin krónikák és annalisokben. Nem szükséges idéznünk Béla király névtelen jegyzőjének mesékben bővelkedő históriáját ; Kézay és Túróczy krónikáiban sem kell sokáig búvárkodni, kogy meggyőződjünk a felől, kogy azokban igen sok olyan dolog foglaltatik, a minek valódi történeti alapja nincs, s ami valamely régibb krónikás képzelme által teremtve, mint valódi tény adatik elő. Még azon nagyobbszerű történelmi művekben is, melyek bizonyos művészi öntudattal a régi klasszikus történetírók mintája szerint Írattak, mint például egy Bonfiniusban annyi csodálatos és költött esemény, annyi mesterséges színezés és beleszőtt szónoki beszéd van előadva, és pedig valóságos tények gyanánt, hogy e tekintetben előadását bármely költői fordulatokkal és episodokkal ékesített liőskölteménnyel lehetne párhuzamba tenni. Ha olvassuk példáúl Scytkia leírását, vagy a magyar vezérek korát, vagy valamely előkelő család ősi származtatását és kalandos történeteit, úgy érezzük magunkat, mintka egy Odysseus kíres tetteit olvasnók a költők atyja által megénekelve. És ha ezzel szemben a középkori történelmi költészetet nézzük, mit tapasztalunk ? Azt, hogy abban meg sokkal több az objectivitás és történelmi igazság, mint költészet, ügy tűnik föl, mintha a középkorban a költők és a kistorikusok teljesen összezavarták volna szerepeiket. A lantosok énekeiben, kol méltán keresketnénk egy kis elevenséget, költői felszárnyalást, kangzatos szólamokat és művészi alakítást, — egyhangú száraz versszakokkal, köznapi prózai kifejezésekkel és valóságos történelmi hűséggel találkozunk. Az események úgy vannak ott előadva, a mint 62*