Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

A MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETE. SZÉKELY ISTVÁN KRÓNIKÁJA. I. A középkori magyar történetírás azon termékei, melyek latin nyelven írattak, akár a tartalom bőségét, akár pedig az előadás formáját tekintjük, koruk irodalmi szíuvonalán állottak. Szerzőik többnyire nagymíveltségü egyházi férfiak voltak, kik a fejedelmek körében lakván, bő alkalmat nyertek az állami élet főtényezőinek és változásainak megismerésére. Még azok az idegen tudós férfiak is, kik Mátyás fényes udvarát nagy tudományuk fényével még ragyogóbbá tették, nagyon sokat tettek arra nézve, hogy a magyar történelem, úgy itt a hazában, mint annak határain túl, a tudós világ előtt nagy méltánylásra talált. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt, hogy az érintett latin nyelvű történelmi dolgozatok, bármily irodalmi becscsel bírtak is különben, nem annyira a nép tömege, vagy a nemzet zöme által olvastattak, mint inkább azon kevés számú tudósok által, kik a latin nyelvben kellő jártassággal dicsekedhettek. Egyátalában mondhatni, hogy e művek hatása nem volt egyetemes, hanem inkább részleges; hogy a magyar nemzet nagyobb része legföljebb hallomás szerint bírt rólok tudomással. Hiszen tudjuk, hogy e korban az irodalmi műveltség hazánkban még oly csekély körre szorítkozott, hogy legjelesebb világi embereink is alig tudták neveiket leírni. Maga az alsóbb rendű papság is még csak igen alacsony fokán állott a műveltségnek. Ily körülmények között önkénytelenül az a kérdés támad, Századok. 1878. 52