Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687
726 ADALÉK A NAGYVÁLTADI LIÉKE TÖRTÉNETÉHEZ egy külföldi hatalommal se álljon bárminemű összeköttetésben. Erre maga az orator azt jegyzé meg, hogy csak hátráltatni fogja a béke létrejöttét, mert effélét csak a raboktól szoktak követelni. !) Ezzel végződött az első összejövetel, melyet ugyanaznap délután egy másik követett s melyben különösen János atyai öröksége ügyét s a királyságban való successiót vették a biztosok bővebb megbeszélés alá. Az elsőre nézve kifejtette a váczi püspök, hogy Zápolya czélja s kívánalma az, hogy öröksége tüstént herczegséggé emeltessék, nehogy ha meghalván, fiát hagyná maga után, ennek először még e tárgyban fáradozni kelljen a császárnál. A másik pontra vonatkozólag pedig akként formulázta ura óhaját, hogy azon esetre ha a császár és Ferdinánd főörökösök nélkül halnának el, vagy főörököseiknek magva szakadna : a királyság Zápolyára illetve örököseire száll, mint az ország királyaira.2) Ferdinánd, hiányos utasítása hézagait kipótlandó, az orator sietve küldött tudósítására nem késett a válaszszal. Levelében 8) helyesli az orator feleletét, hogy a tüstént kiváltandó s János kezeibe adandó Zápolya-féle örökségért Erdélyt kérte cserébe. Az expedienst, melyet a lundi az országgyűlések összehívását tárgyaló pontra nézve ajánlott, ha másként nem intézhető el a czikkely, elfogadta ; biztosítá az oratort, hogy ha a béke létrejő, a »szepesi herczegség« dolgában semmi nehézség nem fog fönnforogni, a Zápolya-féle javak tüstént herczegséggé emeltetnek, de természetesen csak Zápolya halálával fognak majd örököse kezére jutni. Kettőn azonban nagyon megbotránkozni látszott Ferdinánd, azon t. i., hogy már az első nap a titkár küldetésére szorult Brodarics s azon a mit János a magyarországi successio tárgyában követelt. Az elsőt illetőleg igazat is kell adnunk nekie. Méltánytalannak, sőt sértőnek találta, -1 ) . . . Timeo ne potius inficiat hoc pacis negotium, quam illud promoveat. Solent cniin similia a captivis vix emungi. Nicliilominus si ita iubeat Mtas V., tentabo extrema. 2) U. o. 3) 1537. juu. 20. (Hung.)
