Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - II. 687

KÁROLYI ÁRL'ÁDTÓL. 713 ugyanis tudatta vele, hogy Verbőczy a békepárt főembere a zavargó Török Bálinttal, Pöstyénivel s másokkal tanácskozásra jött össze Budán, valószínűleg a béke ügyében s hogy Turzótól is kértek salvus conductust egy hozzá küldendő hirnökük számára. J) Kétségtelen azonban, hogy Ferdinánd lelkére, mely mint a később nála székelt velenczei követ Griacomo Soranzo relatiójában mondja,2

) mérsékelt s alapjában inkább a békére, mint a háborúra volt hajlandó, a legnagyobb hatást tudott bátyja a császár gyakorolni. A kettőjök közti viszonyról, arról a függőségről, melyben Ferdinánd bátyja irányában mindvégig megmaradt, érdekes képet nyújt Mocenigo a császár udvarában tartózkodó velenczei követ. 3) A római király — így jellemzi őt a jól ítélő olasz — a császár iránt határtalan tisztelettel viseltetik, úgy annyira, hogy inkább lehetne őt Károly fiának vagy alattvalójának, mint öcscsének mondani ; ha beszél róla, ezt a legnagyobb tisztelettel teszi ; nem határoz bármi nagy vagy csekély fontosságú dologban sem a császár tanácsa nélkül s a mit netán már elhatározott, annak akaratja ellen végre nem hajtja. Nincs olyan dolog, a mit ha a császár kér, Ferdinánd kész örömmel meg nem tenné s nem fordult még sohasem elő, hogy nem engedett volna mindenben pontosan kérelmének. Saját országai felől nem rendelkezik jobban a császár, mint Ferdinándéi felől. De — veti utána a követ — a császár is nagyon szereti öcscsét. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a mire belzavarok, saját alattvalói sürgetései, külhatalmak közbenjárása s a segélykérésnél vallott kudarczai csak félig tudták rábirni, arra bátyja intései egészen rávették. Mig leveleiben Károly saját kényes helyzetére utalva, a legszivesb modorban megfosztja Ferdinándot annak csak reménységétől is, hogy tőle segélyt kaphatna : másrészről erős argumentumokkal persuadeálja szünet nélkül a békére. Ï) 1537. márcz. 31. (Hung.) . '-) E d'animo temperato et piu presto inclinato alia pace che alla guerra. Fiedler Jósef: Relationen venetianischer Botschafter stb. (Fontes rer. austr. XXX.) 414. 8) Fiedler u. o. 54. s 55. 11,