Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - I. 46

IÎ0TKA TIVADARTÓL. fi] még nem dönti cl azon név használatának jogosságát s azt, hogy a magyar csakugyan valóságos hun maradék. Hiszen láttuk, hogy a magyarokat turkoknak is, avaroknak is nevezték , habár tudva van, hogy ők sem turkok, sem avarok utódi nem voltak. Tehát a hun név egyszerű használata még nem egyértelmű a valóságos hun eredettel, annál kevesbé, mivel már a VI. században éltProcopius hoz elő esetet arról, hogy oly turk népek is hun fajnak tartattak s neveztettek, kiknek a hunokkal semmi közösségök nem volt. A mire Fesslernek azon bizarr észrevétele van, hogy hát ő miért nevezte hunoknak őket ? mert, úgymond, más nevet nem tudott nekik adói.1) E kérdésben két szemközt álló erős táborra szakadnak a történészek. Őszintén ki kell jelentenem, hogy sem az igenlőkhöz, sem a tagadókhoz nem járulhatok. Az én nézeteimet következő érvekbe öszpontositom : Atilla halála után, az ő alkotása, a hun világbirodalom megbukván, a hun nemzet is testvéri harczok s a tőlük elvált népekkel folytatott háborúk által annyira meggyöngült s eldaraboltatott, hogy ha bár a föld el nem nyelte valamennyit, de nemzeti s állami jelentőségük megsemmisült. Minek az lett következése, a byzanczi írók tanúsága szerint, hogy a hun ágak egymásután nevüket elvesztették, s mint Agatliias VI. századi jó nevű görög író följegyzé, ha netalán némely töredékek a katasztrófát túl élték volna, azok is mások uralma alá kerülvén, győzelmes uraik nevét vették vala fel. Ez történt a var-chuni avarok által legyőzött s ezen legyőzőikkel egy testbe, egy nemígy adja elei : »civitas Basiliea ab hunnis expugnata atque aequata est solo.« Portz Scrip. IV. 89. Pubus ad an. 940: »intraverunt hungari idest liunni Italiam.« Pertz Ser. V. 53. Xotae Aloldi 937-re: »hunni Osterrichiam irruptionibus et rapinis semper vexantes.« Praynál Ann. I. 357. Iiubruquis 1254-ki jelentésében : »de regione illa Pascatir (Baskiriát érti) exiveruut huuni, qui postea dicti sunt hungari.« Fejérnél Cod. Dipl. T. IV. vol. II. 278. Rosenberg a lengyel király követe I. Miksa német császárhoz, 1499-ben írt egy könyvecskét, ajánlva azon császárnak, Scythiáról, hol így szól : »Sunt praeter cos alii inagis aquilonares, ex quorum genere hunni, qui nunc hungari.« Cornidesnél Vind. Anony. 1802. p. 258. ») Die Gesch. der Ungarn. I. B. 193.