Századok – 1878

GYÁRFÁS ISTVÁN: Pest-Megye monographiája Galgóczy K. ism. 552

558 TÖRTICNETI [RODALOM. lete alatt állott ; míg István seregében Mikud bán, Endre ajtónálló, Pous mester, Cbobanka fia János, Reynold mester, s a még akkor is harczi sebekben szenvedő Csák Péter vitézkedtek. Endre ajtónálló kezdte meg vitéz csapata élén a csatát, s az őt legelői megtámadó három harczost István szeme láttára földre terítette ; Chobanka fia János elszántan harczolva három foglyot vezetett Istvánhoz ; majd a kifejlődött liarcz hevében Reynold mester Henrik bánt ládsával leterítve elfogta s e közben maga is szemén veszélyes sebet kapott ; a bán egyik fiát Jánost Pous mester fogta el, a másik fia szinte fogságba jutott ; miután nemsokára Prescellin Béla herczeg oldalánál elesvén, a leghűbb embereitől megfosztott herczeg is futva volt kénytelen menekülni. István fényes diadalt nyert a király seregén, s a pataki várban fogva tartott neje Erszébet és gyermekei szabadságukat visszanyerték. Nincs tehát itt se adathiány, s a monographustól meg lehet követelni, hogy a vállalata körében lefolyt eseményeket lehető részletességgel előadja. Feltűnő, hogy szerző, midőn Istvánfyban felkereste az Issaszegh hely nevet, onnét, hol e szó a 387-ik lapon előfordúl, azt felemlíteni méltónak nem találta, hogy 1594-ben a Tura mellett vívott véres csatából Hassan budai pasa nehéz sebeivel gyors futásban Pest felé az isaszeghi erdőhöz menekült. Ily hézagos előadás után jól esik olvasnunk Gödöllö város történetét, melyről mivel Odrobenyák János cath. lelkész »Gödöllő hajdan és most« czímű 1875-ben megjelent munkájában szép készültséggel értekezett, ebből átvéve, e város történelmi részénél szerző is hosszabban időzik. Ezután Aszód városáról szinte kevés adattal bir szerző ; a mit előad, abban is hiányzik az évszám szerinti megjelölés ; s a Bél. M. általános adatainál marad: sőt az 1820. óta fenálló gymnasiumnál azt sem említi meg, hogy Petőfi Sándor ez iskolának növendéke volt. Nagykartal, Vcrsegh, Bagli, Hévizgyörk, Hévíz, Vszlászló, Valkó községekről alig találunk ennél többet feljegyezve, hogy ezek régi helyek. Holott van adat, hogy Kartal mint falu már 1470-ben említtetik; 1394-ben előfordúl: Szt. László, Héviz, Bag, Tura, 1479-ben ismét Sz.-László; 1504. és 1521-ben Pagh, Valkó. Verseghnél nem említi, hogy itt — legalább az ötvenes években volt — látható az egyház délnyugati oldalában egy kőlap, melynek szélén egy farkát szája felé tartó sárkány volt metszve, középen három sárkány-foggal : ami a Báthoriak czímerét látszik jelezni. Valkóvól azt írja szerző, hogy igen régi, már az Arpádházi királyok idejéből több okmányban előforduló hely; de azt mellőzi