Századok – 1878
THALLÓCZY LAJOS: I. Apafi Mihály udvara - II. 510
520 I. APAFI MIHÁLY ÜDVARA THALLÔCZY LAJOSTÓL. sos, koczkásan vert, gombokkal többrét díszített öv szorította körűi. Ilyen vagy 18 volt a fejdelein birtokában. Legnagyobbb pompát fejtettek ki a menték készítésében Nyuszttal, fekete rókatorokkal, biúzmállal vannak béllelve, gyöngyös a vitézkötésük, a gombokban gyémántok ; a gombszárak baj, vagy egyéb szín selyemre skofiummal vaunak varrva, van ezüst s arany fonálra skofiummal szőtt is. Az anyag itt is túlnyomólag bársony és sája-posztó 2) ; színek, mint a dolmánynál. A mente általán, vagy legalább is túlnyomó részben, galléros, »az két újja úgy fityegett az földig, mikor ritkán felöltötték, az újjan való posztó összeránczolódott, ránczolva állott az karjokon.« 3 ) Ezenkívül úgynevezett boérmentéi is voltak a fejedelemnek, rendszerént 15 gomb a mellén, s 12 gomb volt a két újján ; úgy látszik, ezt télen használták. Ugyanis a Tököly-inventariumokban 4) ugyancsak ez időből kétféle mentét különböztet meg a leltározó : télit és nyárit. A téli menték között említ : hosszú, tehát a fönt említett galléros, vagyis díszmentét, a bojér szánkázómentét s a horvátos mentéket, ez utóbbi a Zrinyi-féle javakból kerülhetett ide, s gyaníthatólag csak szabása által különbözhetett a magyartól. A lábbeli hosszú szárú ; veres, vagy sárga karmazsin bőrből készült, s sujtásokkal volt kivarrva. Viselt ezenfelül cselebicsizmákat is : hosszú szárú, a mai úgynevezett vadász csizmához hasonlókat. Előfordúl a szattyán-papucs is ; a szultán ajándékai között nagyban szerepelnek a czifrán kivarrott török felkunkorodott orrú sarúk. A fejedelem csizmáját tarajas, zománczos, rubintokkal kirakott ezüst vagy arany sarkantyú díszítette. A sarkantyú kima') Egy hollószínü (érczes csillanni fekete bársony) mentén 8 öreg arany gomb volt, mindenikben 7 gyémánt. 2) Apor 351. 1. sályának nevezi, mint a mely »uraknak való volt.« 3) Apor i. m. u. o. 4) Eredetijük az orsz. levéltár kincstári osztályában a »vegyesek« közt; kiadta Thaly Kálmán a Töküly naplók közt »Monumenta« XXIV. kötet 137—256. lap.
