Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487

SCIIWICKER J. H.-TÖL. 499 egyesek oly készek voltak ön óhajtásait teljesítni. A nemesi fölkelés és az országgyűlés utolsó eszközökűl tartatnak fenn s ezen biztos alapon jövő évben is folytathatjuk a háborút, mitől különben Isten őrizzen bennünket. Bár ily messze terjedő Ígéreteket egyelőre nem tettek, de a kanczellár és a többi előkelők igen helyesen fogják föl a dolgot. Azért kérem önt, fogadja a küldöttséget kegyteljesen ; ez a nemzetre vigasztalólag és serkentőleg (de stimulus) fog hatni s nem téveszti el hatását a külföld előtt sem; mert gondom lesz rá, hogy szóljanak róla az újságok is.« Ennyi rábeszélés nem volt felesleges József császárnál ; ő ugyanis sokkal higgadtabban tekintette a nép áldozatkészségét. Kötelességérzetében azt vélte, hogy e készség nem is annyira érdem, mint kötelesség. Valamint ő kész volt még életét is koczkára tenni az állam érdekében, hasonlót követelt másoktól is ; csakhogy ily felfogás mellett természetesen nem mérlegelte kellőleg az emberi természet gyengeségeit s nem számolt a fenforgó nehézségek- s gátló körülményekkel, miket szigorú imperativusával nem kis mérvben még önmaga szaporított. Most is csak kényszerítve , anyja kéréseinek mégis engedve, határozta el magát Pálffy és kísérete kegy teljes fogadására ; de »lehetetlen jelen helyzetemben« — írja anyjának — »belügyekkel foglalkoznom. Annyi a teendőm, hogy nem is képzelhető ; karddal s tollal kezemben, nincs nappal, nincs éjjel egy percznyi nyugalmam; enni is alig érek rá s gyors étkezésem közben s a ló hátán is terveznem és gondolkodnom kell.«-) Mire Mária-Terézia némi nehezteléssel felelt : ha tudta volna, hogy annyira meg van terhelve fia, nem küldte volna Pálffy grófot, ki különben rövid félóra alatt végezheti megbízatását, s ügyének bővebb kifejtése vagy további tanácskozás czéljából utasíthatja őt a császár Albert herczeghez és Hadik grófhoz.3) Ez meg is történt. Pálffy előbb Magyarország helytartójával találkozott s csak azután sikerűit neki ,szeptember 19-kén Gitschinben, átadni József császár-Arneth, i. h. III. 105. 1. 2) U. o. III. 110. 1. 3) Arneth, i. Ii. III. 1 13. 1.