Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Sinkay G. Gergely krónikája - II. 446

TÖRTÉNETI IRODALOM. 447 lett az, bogy azok a latinok a latin püspököt is szlávul vladikának nevezték? — A »Brevis notitia religionis Valackorum seu Romanorum«, a nagy-váracli gk. püspökség scbematismusábau, 1864-ről, Protogenes-nek nevezi azt a rumun pii«pököt, a ki jelen volt a nicaeai zsinaton. Melyik tehát az igazi rumun püspök ? Sinkai maga Labbaeus-t és Papebrochius-t idézvén, így adja elő a dolgot, hogy a traianusi Dakiából Theophilus metropolita, és Ulphilas, a ki azután az előbbinek követője lett, (fost-au ku metropolitul Teofil si Uliila preotul, karele apói i-au si urmat), az aurelianusi Dakiából pedig a Sardikai püspök Protogenes valának jelen a nicaeai zsinaton.1) Az/

írók tehát válogathatnak Theophilus és Protogenes között. Én Eusebiusnál, a ki (Vita Constantini, lib. III. Cap. "VII.) az országokat előszámlálja, a melyekből Nicaeába gyűltek az egyházi méltóságok, hiába keresem akár Theophilus, akár Protogenes nevét. Ott volt Skytha, thrák, pontusi püspök ; dák püspököt nem nevez Eusebius. Ellenkezőleg, a hol ez Constantianus győzelmeit a skythákon és sarmatákon írja le, ott az tetszik ki, hogy a mai Oláhországban nem is valának még keresztyének ; Erdélyország pedig akkor egészen kívüle áll vala a byzanczi vagy római látás-körön. Hozzá járúl, hogy Hasdeu a kritika históriájában, mint másutt láttuk, a rumunok elődjeit, vagyis azokat a traianusi colonusokat, a kiktől igenesen származnának a mai rumunok, nem is Erdélyben, hanem Munteniában, jelesen az Olt mellékein, vagy Olteniában, lakatja ; ott képződött, úgymond, a rumunság, a mely egész a VII. századig csendesen, elvonúlva a gótoktól és szlávoktól élt, nem hogy ezeket megtérítette volna. S ezen különböző nézetnél vagy történelmi meggyőződésnél még több is van a rumunok eredetéről és legrégibb történeteiről. Mert a hol a tények hija, ott a feltevéseknek van bősége.2) ') Sinkai, Chronika Komanilor. I. 43. 2) Egy újabb író, (Franzos Karl Emil, a »Vom Don zur Donau« czímü könyvben, Leipzig 1878. I. 195. 196.) huszonkét különböző föltevést ismer a rumunok eredetéről. Mindegyikben azt mondja, azon bizonyítás mellett, hogy legvalószínűbb, annyi gorombaság van a többi huszonegy ellen, hogy az injuria-perek a világ összes törvényszékeit foglalhatnák el. Kivált egy nézet mellett kardoskodik a rumun tudósok többsége s védelmezi erős szitkokkal, azt t.i.: hogy a rómaiak az előbbi lakosokat egy szálig kiirtották, s az országot csupa tiszta latin férfiakkal és nőkkel ne'pesíték meg újra. Ez oly nézet, melyet a történelem ellenkező tényeivel s a rumunok vegyíték-typusával szemközt, valóban sok fenyegetéssel és gorombasággal kell vitatni, hogy elhigyjék (eine