Századok – 1878

THALLÓCZY LAJOS: I. Apafi Mihály udvara - I. 413

THALLÓCZY LAJOSTÓL. 423 tani 75 frt készpénzért. *) E megszorító rendelet daczára is nagy lendületnek örvendett a kéneső-kereskedés. Egy mázsának átlagos-ára 120—140 frt. Legnagyobb kereslet volt Lengyelország részéről ; rendesen a zsidók közvetítik az árulást, jobbára egyes értékesb árú czikkekért : mint szövetekért, bázi eszközökért való csere eszközt. Török földre Moldva-Olábországon át korsókban szállítják, a portai ajándékok közt egyszer 641 korsó kéneső szerepel. Nyoma van annak is, bogy velenczei gránát posztóért, velenczei kereskedők kénesőt kértek. A fejedelemasszony különben görögjeit, kik posztót s egyéb rukaneműeket szállítottak az udvarba, rendszerént kénesővel elégítette ki. Ha Kis Kristóf uram, a főszállító nagyon sürgette pénzét, pedig néha ugyan sürgette, gyakran 1000 forintra is rúgott az az úgynevezett lebegő adósság — a zalatnai administrator egy pár mázsa kénesővel mindig megnyugtatja. Máskor meg — 1688 — Teleki Mikálylyal is úgy volt az udvar, melyet 3000 forinttal segített ki bajából. Az eladásokból s a forgalomból mintegy 3—4000 forint brutto-összeg tűnik ki, mely a kéneső-jövedelemből eredt. Kielégítő jövedelmi forrás a só is. Két főtelepe van a sószállításnak : a só falvi, s a máiglan is nagyban jövedelmező mármarosi telepek. A sófalvi telep csekélyebb forgalomra mutat, 1—2900 forint az eladott só átlagos ára, mely leginkább az országban magában kelt el. Annál jövedelmezőbbek a mármarosi aknák. Béke időben szekereken és szánuton szállították magyar földre, de kivált kelet felé. Erdélyben csak átmeneti forgalom volt, legnagyobb kereslete Moldvában van. Rendszerént : Visk 6500 db, Técső 2550 db, Hosszumező 1500 db, Sziget 1500 db kősót, tehát összesen 12,500 db. adtak. Hosszúmezőn állandó só-raktár volt, innen mozgalmas időkben a Tiszán külön sót szállító dereglyéken szállították lefelé ; béke idején magok a kereskedők jöttek el, s százáért l) App. Con. P. II. Tit. IX. Art. 2. 29*