Századok – 1878

HEGEDŰS C. LAJOS: A Theresianum magyar alapítványainak történetéhez 361

KÜLÖNFÉLÉK. 373 Tolna-megye a XVI. században nagyrészben a török hódoltsághoz tartozván, a báttai apátságról közel száz éven át említés nem tétetik ; míg II. Mátyás ezen apátságot 1617-ben Zlatinay Györgynek oly hozzáadással adományozá, hogy annak jövedelmeit úgy és annyiban szedhesse, a mennyiben ezt a török zsarnokság megengedi. Buda várának visszafoglalása után a török Tolna-megyéből kivonulván, az elpusztúlt apátsági javak 1690-bou Jani Jakab samandriai püspöknek adományoztalak, kit azonban ráez jobbágyai 1704-ben saját lakában megöltek. 1728-ban gróf Kollonits Zsigmond bíbornok bécsi érsek nyerte, kinek halálával ezen javadalom a magyar sz. koronára visszaszállott. Azon felemlített 1751. szept. 13. kelt alapító-levélben ismételve hangsúlyozván az ifjúság czélszeríí nevelésének szükséges voltát s jelezvén azon veszélyeket és költségeket, melyek a külföldi tanodák látogatásával járnak, *) a végre hogy az általa alapított Collegium Theresianum hűséges magyar alattvalói fiainak, minél nagyobb hasznára legyen ezen Collegiumnak, illetőleg az azt vezérlő Jézus-társaságbelieknek, a báttai apátság javait legfelsőbb kegyúri jogánál fogva (ex supremo Patronatus Nostri Jure) oly kikötéssel adományozá, hogy azt szerzetes és világi tanárokkal ellátni s azon fölül tíz ifjat, kik közül legalább öt a magyar úri és nemesi rendből légyen, ingyen tartani és oktatni tartozzanak. Az alafákra kivánkozók tartozzanak a magyar udvari korlátnokságnál nyújtani be folyamodásaikat, a helyek adomá*) Hogy nemcsak a Némethonban sem nagyon virágzott szabad eszmék veszélye, mint valóban testi-lelki veszélyek fenyegették az elvadult német egyetemeken az ifjúságot, világosan mutatja azok állapota, a mint ez Scherz fentidézett müvében ecseteltetik. A XVII. században uralkodott pennalismus (egyetemi próba év) ; a deponálás körüli vad és sokszor életveszélyes szertartások s a tanulók szilaj és erkölcstelen életmódja mint az Laukliard önélet-írásában olvasható, nem igen kecsegtető színben tünteti fel az akkor német deák életet, »Wer ein honoriger Bursche sein wollte, ging wenigstens Abends in eine der vielen Bierkneipen (Griessenben) soff bis zehu oder elf Uhr und schob hernach ab. Da man es für Pedanterei hielt von gelehrten Sachen zu sprechen, so wurde von Burschen-Affairen diskurrirt und grössentheils Zoten gerissen. Die meisten Studenten traten einher wie Schweine. Schlägereien waren gar nicht selten und mau schlug sieh auf öffentlicher Strasse« stb. Scherz idéző h. 471. lap, Eliez járult, liogy a tanárok nagy része is iires pedánsból állott s a tanszékek sem voltak bőven ellátva.