Századok – 1878

Dr. MARCZALI HENRIK: Porosz-magyar viszonyok 1789-90-ben 305

310 POROSZ-MAGYAR VISZONYOK. ventiókra, a sz iléziai rendek, most az ő alattvalóik, garansai voltak az 1606. évi bécsi békének. Általában : valamint a magyar-franczia viszonyok ban a szabadságbarczok alatt a politikai, úgy a magyarporosz viszonyokban mindeddig a vallásos érdek volt irányadó. A császár folytonos betegeskedése 1789. nyaráu, melyről a porosz követ kíméletlen, néha kárörvendő pontossággal tudósította udvarát némi actualitást adott az igényeknek. Tudjuk, a nemesség nagy része a királyságnak újra választóvá tételében látta főbiztosítékát alkotmányának. E czélra szükséges volt előbb elszakadni a Habsburgoktól, kik 1687. óta öröklési jognál fogva bírták a trónt. Erre József életében s míg csak a török foglalkoztatta seregét, gondolni sem lehetett. Minden új elnyomás, a császár nyilvános ellenszenve daczára békén kellett tűrni, míg valami krizis az európai politikában le nem köti egészen az osztrák hatalmat. Mint a porosz követ 1789. dec. 2-án írja, mindenütt forrongás van, de csak akkor lesz felkelés, ha a többi hatalmasság is bele elegyedik a keleti háborúba. Az ország ezen általános mozgalma nem volt titok a, császár előtt. A németalföldi lázadás eredménye megingatta szorosan központosító és nivelláló rendszerét. Már deczember 19-én tudja az angol követ Bécsben, hogy József megváltoztatta a magyarok iránt eddig folytatott politikáját. De míg a sanguinicus császár azon reménynyel kecsegtette magát, hogy az engedmények következtében az egész nemzet erélyesen fogja támogatni a háborúban, a porosz követ, Jakobi-Kloest még dec. 26-ikán is azt jelenti, hogy a magyarok csak azért tettetik, mintha elfogadnák a császár szempontjait, mert azt tartják, megkötik nemsokára a békét. Mint már mondók, több biztosítást követelt a nemzet, mint eine Sache mit der man sehr bellende umgehen muss, um einestheils sich mit dem Wiener Hof nicht zu compromittiren, andertheils aber auch das Vertrauen dieser guten Leute und ein gewisses attachement von solchen nicht zu verlieren. Man soll dem Bisehof im Breslau in vaguis Terminis und par manière de bienséance schreiben. Gegen die Ungarn aber wird man sich eine mérite daraus machen, jedoch ihnen zu verstehen geben müssen, dass bey der jetzigen grossen ferveur und zele derer Papisten man sich eben keinen success von dieser demarche versprechen könne, indessen hoffe bey andern Gelegenheiten mehr zu ihrem faveur ausrichten zu können.