Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

B0TKA TIVADARTÓL. »ghozzok« (uzok?) földének végszélen nem messze a bolgároktól lakik, körülbelül két ezer katonát állítanak talpra... a volgabolgároknak engedelmeskednek. A másik hordának határa a badzsnakok (besenyők) ezekkel együtt török fajú népnek tartományát éri, szomszédok a görög birodalommal és jobbára békésen élnek velők.«1) Szintén két Magyarországról beszél Abulfeda is (1273—1333) híres arab iró, kinek tanútétele azért figyelemre méltó, mert az ázsiai Nagy-Magyarországot arabiasan »Madzsgarianak« nevezi, midőn ugyanazon időben az európai Magyarország népét baskireknek hivja : »Baschkerdi magna gens terris Alemannorum & Francorum interjecta.«2) Abulfedának ezen kifejezéseiről volt Praynak is tudomása, mert a Hist. Reg. Hung. 1801-ki kiadásában annak alapján hivatkozik reá, mint olyanra, kinél a magyarok neve ismeretes volt. De több más történelmi kútforrásból is világos ezen egyértelműség; mint igen nevezeteset csak egye temlítek, Jakutot, a föntebb idézett arab írót, ki az Aleppóban koránt tanuló izlam vallású , mai magyarországi magyar fiúkat az arab nyelvszokás szerint baskireknek nevezé.3) Midőn ezek szerint az ázsiai Nagy-Magyarországból és abban lakó magyar nép létéről elegendő tudomást szerzünk, nem szabad azon hibába esni, melybe már többen jutottak, azt tartva, hogy ezen Nagy-Magyarország azonos ama magyar földdel, melyben Lebedia név alatt őseink laktak, vagy hogy a X—XIII. századi baskir magyarok, utódi azoknak, kiket a besenyők ősi földjükről kizavartak, de kiknek valamikép egy része ott tudta magát fenntartani. Ezen tévedést helyén volt itt is megbélyegezni. Az imént elősorolt arab tudósítások egy nevezetes állapotról tanítanak ki bennünket, mely felé érdemes figyelmünket, habár azt föntebb már röviden érintettem, fordítani, arról tudniillik, *) Jerney Tud. Tár. 157. ilyen munka után : Geographie d'Edrizi traduit par P. Amadéé Jaubert. Paris, 1840. 2) Jerney Tud. Tár. 1842. 81. Ilammei-Purgstal közléséből, ki a Magyar Akadémiát Abulfedának Reinaud által 1834—40. Párisbau kiadott tudósítására figyelmeztette. 3) Jerney Tud. Tár. 1844. 157. Fraehn ilyen munkája után: Do Chazaris Exccrpta ex Scriptoribus Arabicis. Petropoli, 1822. Append. 17*