Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - I. 1

FRA.KKÓT VILMOSTÓL. 19 tevékenységet az országgyűlés befejezése (1791. márczius 13.) után is ernyedetlenűl folytatták. Azonban a szabadelvű politikusok ekkor már két csoportra oszoltak. Egy részök a reformok higgadt megvitatásában és óvatos megvalósításában látja a viszonyok jobbrafordúlásának biztosítékát. Mások ellenben nem hajlandók türelemmel várni be az eszmék lassú megérlelődését ; a franczia forradalom hatása alatt, szenvedélyeik és érdekeik által vezettetve, szélsőségekre ragadtatják magokat. Amazok soraiban Hajnóczy a legkiválóbb. Az utóbbiak között Laczkovics és Martinovics ragadják magukhoz a vezérszerepet. De csakhamar egyesülni fognak mindhárman, hogy rövid szövetségük a vérpadra vezesse őket. VI. Hajnóczy József 1750-ben született. Atyja, Aszódon evangélikus lelkész, művelt szellemű férfiú volt, ki sokat olvasott, és esti órákban családjának tudományos munkákból — egyszer például Magyarország történetéből, másszor Savoyai Eugen életrajzából — felolvasni szokott. A vidék protestáns mágnásai előtt s tekintélynek örvendett. Egyetlen fiát gondosan, és — miként hozzá intézett leveleiből1) látjuk — szigorúan nevelte. Magassabb kiképeztetése végett Pozsonyba küldötte, hol az evangélikusok főiskolájában 1771-ben, a jogi tanfolyamot elvégezte. Ügyvédnek készült, minthogy ez időben előtte, mint protestáns és nem-nemes előtt, a politikai pálya el volt zárva. És Hajnóczy anyja, midőn gyermekének jövőjéről, a szülői szeretet által táplált phantasiájában, fellegvárakat épít, legmerészebb vágyai sem érnek magasabbra, mint odáig, hogy fiából valamelyik királyi városban »ügyes jegyző vagy épen tanácsnok váljék.« 2

) Azon!) Hajnóczy, szüleinek számos leveleit (1768 —1787) kegyelettel, megőrizte. Irományaival a kir. ügyigazgató által lefoglaltatván a kir. tábla levéltárába, s innen 1876-ban a M. N. Múzeum könyvtárába jutottak. 2) Anyjának több levele a lefoglalt irományok közt 1776. deczember 7-én írja: »Es were das schó'n genuch wen du ein mahl in den groszen Stehtten ein geschikter Notari oder liatbsher sein köndest.« 2*