Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - II.

2 234 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. XIX. Míg ekképen a sajtószabadság korlátozása és a szabadelvű írók üldözése volt a beköszöntött reactio első nyilatkozása, mely ellen a szabadelvű irány hívei a megyei közgyűléseken bátran lépnek sorompóba : e küzdelemnek nem maradhattak néma tanúi azon férfiak, kik túlzásaik által leginkább idézték fel az udvar aggodalmait. Martinovics ugyanis, ki Ferencz uralkodásának első hónapjaiban ideiglenesen a császári cabinetben nyert foglalkozást, és egy ideig azzal a reménységgel táplálkozott, hogy itt állandó és előkelő állást fog kapui : 1792. őszén eltávolíttatott, és mint kegyvesztett hagyta el az udvart. 1

) Laczkovics pedig, kit az ifjú király koronázása alkalmával kegyelmességével egészen elbűvölt, midőn később Bécsbe meut, s itt ígéreteire hivatkozva akár katonai, akár pedig polgári pályán hivatalt keresett : csakhamar kénytelen volt belátni, hogy ennek elnyerésére semmi reménye nincs. Újra nyugdíjért folyamodott tehát, de ezt is megtagadták tőle.2) Ily körülmények között fokozott elkeseredést keltett fel beune a kormány fellépése a politikai iratok ellen, melyek az ő és barátjának tollából folytak, és őt is zaklatásoknak tették ki. E mellett nem tudta elfeledni azon kellemetlenségeket sem. melyeket neki a censorok történeti munkájának közrebocsátásánál okoztak.8

) Laczkovics nem tartozott azok közé, kik a gyűlöletet és boszúvágyát lelkükben el tudják temetni. Kitört az, és bármily áron el akarta érni azokat, kik felidézték. A censúra és a hatóságok gondos őrködését kikerülve, kis röpiratot bocsátott közre,4

) 1) L. a »Századok« 187 7. áprilisi füzetét. 2) Mindezt hosszasan elbeszéli 1793. január 3-án Szilyhez intézett levelében. (Országos levéltár.) 8) L. erre nézve ajeleu ezikk második közleményét. 4) Czíme : »Diseussio Oratoria in eos qui in librorum Censurain invehuntur.« Névtelenül, év és hely megemlítése nélkül jelent meg. 8-ad rétü 24 lap.