Századok – 1878

Állandó rovatok - M. tud. Akadémia - II.

TÁRCZA. 203 tentióját képesek lesznek megvalósítani. Molnár Aladárnál tudva lévén, liogy ő e kérdést már régóta tanulmányozza, ajánlkozását örömmel fogadta, s a másik kettőt felhívta, hogy részletes programmot adjanak be. Ezután előadó jelenti, hogy az európai könyvtárakban szétszórt magyar történeti adatok repertoriumja már készül (a munkával Csontosi János van megbízva) s hogy az országos levéltári hivatalnokokat (Thallóczy, Nacjy Gyula, Vincze Gábor) felszólította részletes programm készítésére, hogy miként gondolják a XVI-ik századi közgazdaság-történeti adatokat feldolgozhatni ? — A jan. 28-án tartott összes ülésben Fraknói bemutatta a hajdani Vitéz-féle könyvtár szétszórt maradványait, melyek Bécsből, Münchenből az ő buzgalma s a külügyi kormány és főudvarmesteri hivatal előzékenysége által még egyszer összehordattak, hogy mint 400 év előtt együtt és egy csomóban szemléltessenek. S a gyönyörű codexek megtekintésére s az azokhoz méltó értekezés meghallgatására valóban szép közönség jött össze. Fraknói a közönségnek Vitéz János facsimiléivel kedveskedett, s bemutatta egyszersmind a Codexekröl vett pliotographiákat is : melyek a Vitéz könyvtáráról irandó nagy munkájának illustratióit képezendik. Értekezése, melyet a hallgatók zajosan megéljeneztek a »Könyvszemle«-ben fog világot látni. Ez alkalomból jelenté Szilády Aron, hogy a Cserey Jánosné által alapított székely Múzeumban — mint őt erről Szabó Károly értesíté 4 magyar codex létezik, melyek közül az egyik nem lehet újabb a Mátyás koráénál, s melynek tartalmát zsoltárok s apáczák számára készített szabályok teszik. Ugyanott meg van Székely István krónikájának egy példánya s ennek végéhez egy csomó régi vers (köztük Tinódy Sebestyéntől egy eg'szén ismeretlen) van kéziratban fűzve. Az Akadémia megtette a lépéseket, hogy mind e codexek mind a krónikához kötött versek lemásolás végett megküldessenek az Akadémiának. Ez alkalomból Palszhy egy bár sajnos, de jellemző dologról tett említést: Csereyné felajánlotta a muzeumot a székely nemzetnek, s ez elhelyezésére még eddigelé nem talált alkalmas helyet. Akarjuk hinni, hogy nem más, mint a kérdés fontoss;íga akará, hogy még eddigelé nem találtak helyet, s uem azon, hogy elhelyezzék-e, hanem hogy hol helyezzék el, foly a vita. Mert Csereyné, midőn felajánlotta múzemát, nemcsak hogy nagylelkű adományt hanem valódi női tapintattal azzal egy igen czélszerü kezdeményezést tett. Tudjuk, hogy Erdélyben négy muzeum van, a kolozsvári és Bruckenthal-féle, ehez vehetjük a fehérvárit, s bizonyos részben a vásárhelyi Teleki könyvtárt is. Tudjuk, hogy ezekben is van