Századok – 1878

Állandó rovatok - M. tud. Akadémia - II.

TÁRCZA. 201 figyelmét nem vonják a szakemberek a heraldieára, mint tudományra, lia nem írnak, nem adunk ki heraldicai munkákat s tanulmányokat, a műnyelvet sem fogják megalkothatni. Különben Nyárynak sok más igen alapos kifogása is volt a Finály Heraldieája ellen. Legfontosabb tárgya az ülésnek az osztály-titkár jelentése volt a Történelmi Bizottság 187 8-iki költségvetéséről. A Történelmi Bizottság ez évben új aeráját augurálta: elhatározta megkezdeni a levéltárakban lévő nyers anyagok feldolgozását. Tett ugyan már erre korábban is lépéseket : hisz az országgyűlési emlékek már az anyag és feldolgozás egyesítése, Pesty Frigyes monograpliiája pedig egészen abba vág, s a könyvkiadó bizottság segélyezésével is ezt ezélozta. Most azonban jobbnak látta a bizottság, ha maga veszi kezébe az ügyet s maga szabja meg, hogy minő anyagokat dolgoztasson fel,*s budgetjét úgy osztotta fel, hogy mintegy 3l^-öd részével a forrásokat 2

/5-öd részével monographiákat ad. Az elsőre vonatkozólag ki fognak adatni : 1) Anjoukori Diplomatarium I. k. 2) Mátyáskori diplomacziai Emlékek IY-ik k. 3) Marino Sanudo III-ik k. 4) Bercsényi levelei III-ik k. 5) Magyarországi orsz. Emlékek Vl-ik. 6) Erdélyi országgyűlési Emlékek IY-ik kötete. 7) Szörény-megyei diplomatarium. — A második sorozatból már az idén meg fog jelenni Szörény-vármegye monographiájának első kötete, a többire nézve pedig megteszi az előkészületeket, még pedig egyszerre a következő 4 irányban : 1. A történelmi bizottság már több év előtt megállapodott abban, hogy jövőre kiadványainak meghatározásában nem akar az esetleges ajánlatok elfogadására szorítkozni, hanem hazai történettudományunk legsürgősebb szükségleteit megfigyelve, maga kíván a történeti nyomozásnak irányt adni. Ezen szempontból indúlva ki, határozta el a bizottság az országgyűlési, majd a Diplomatiai Emlékek és legújabban az Anjoukori Oklevéltár kiadását. Mivel pedig ekkorig történelmünknek minden korszaka érdekében lényeges szolgálatot tett, de munkásságának a szatmári békekötés határt szabott, elérkezettnek látja az időpontot arra, lio^y a XVIII. századra is kiterjessze figyelmét. E század megérdemli és sürgetően igényeli a történetírók figyelmét. Míg Európa minden müveit államaiban a legnagyobb történetírók foglalkoznak az újkor történetével, nálunk a Hunyadiaknak, vagy I. Ferdinándnak és a török hódoltságnak korát úgyszólván jobban ismerjük, mint a szatmári békét követő időket, a midőn pedig hazánk uagyérdekü politikai és kulturai moz. galmaknak színhelye, melyeknek ismerete nélkül nemzetünk újabb fejlődését sem lelict megérteni. Már pedig a XVIII. század történetének megírásához az anyag, hála országos levéltáraink szabadelvű vezetésének, im.