Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Rumun történetírás - II. 183

TÖRTÉNETI IRODALOM. 185 menni, s azután természetesen Havas-elv-földre jutának, a minek ismét van latin fordítása természet szerint, Transalpina terra, partes Transalpinae, trans Alpes. A Havas-elv-föld-et összerántva Havaselföld-nek ejték és írták: a Havasalföld a havas-elv szónak nemértéséből támadt, s ideje volna már elhagynunk azt. — Hasdeu is tudatlan új szokásunk után Havasalföld-et ír, ennél is azt gondolván, hogy a szónak jelentése a /iav«s-ban rejlik. Pedig valóban havason-ítíZi országot vagy földet teszen. A latin subsilvanus, submontanus, subalpinus különbet jelentenek a transsilvanus, transmontanus, transalpinus szóknál; amazok inagyarúi erdö-alja, hegy-alja, liavas-alja, ezek erdö-elv , hegyelv, havas-elv. — Amdc az Erdély, Havas-el-fÖld (Transsilvania, Transalpina ) szók mindennél világosabban bizonyítják, hogy Magyarország mintegy politikai és geographiai anyja úgy Erdélynek mint Havaselföldnek is ; tehát Magyarországból indúlt ki a középkor geographiáját s politikai viszonyait alakító hatás mind Erdélyre, mind Oláhországra. Yajjon hát igazán Ungro-Vlachia azt jelentette-e valaha; mit Hasdeu kitalált, t. i. az oláh vajdák uraságát Magyarországon, vagy legalább némely részein ? Valamennyi magyar királyi oklevélben »vajvoda noster Transalpinus« áll, s a vajdák a magyar királyt »dominus noster naturalis«-nak nevezik. 1598. jun. 9-kén Rudolf császár és király szerződést köt Mihály vajdával, a melyben ez magát így írja : Nos Michael Vayvoda partium regni Hungáriáé Transalpinarum, s a melyben mondja , hogy Sacram Caesaream ac Hegiam majestatem pro Domino et rege nostro legitimo et naturali recognoscere, quemadmodum tempore etiam Divorum olim regum Hungáriáé de jure competebat stb.1) S azokat a számos homagialishódolásokat Károly Róberttől fogva Rudolfig (1330—1600), meg tovább is, Hasdeu »simplafictiune«nak tartja ! Ezen magyarázat ellen Panu Gr. teszen kifogást egy hosszabb dolgozatban, melynek czíme »Studii asupra atirnarei sau neatirnarei poliHce aRomanilor in deosebite secule« (Tanulmányok a rumunok politikai függéséről vagy függetlenségről a különböző századokban), jelesen annak III. részében, melynek czíme »Sux) Pray Dissertationes 155—158.