Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - II. 169

182 TÖKÖI/YI SEBESTYÉN MEGSZERZI KÉSMÁRKOT. egy nagy családjából való s a miatt is, bogy mióta Vöröskő vételét sürgetém, ötvenezer forintnál többet adtam ki, kérem fölségedet, engedje meg nekem mint magyarnak: s hív alattvalójának Vöröskő megszerzését ; hisz' nem vétettem sem fölséged, sem hazám ellen, hogy tulajdon szülőföldemen, Magyarországon birtokot ne legyen szabad vennem« . . . »Ha fölséged — végezé Tököly mintha vesztegetni akarna1) kérésemnek, a mint remélem, helyt adni méltóztatik, bizony elkísérem fölségedet, hogy udvara fényét növeljem, jól fölszerelt szolgáimmal a jövendő országgyűlésre.« De ez az ígéret nem vette meg Rudolf szívét ; bár a mint a folyamodványt elküldötték a magyar tanácsosokhoz, ezek, még az egri püspök is pártolták Tököly kérését »mert természetjog szerint kisebb állapotból szabad nagyobbra emelkedni, különösen ha ahhoz erények járulnak.« Practicus okúi pedig azt hozták föl, hogy Tököly családjában magszakadás hamarabb állhat be, mint a Fuggereknél.2

) — Mért ellenezte a császár Vöröskő megvételét, miként már említém, nem tudni. Az adatok itt teljesen hiányoznak, de hogy fontos okai lehettek, s másrészről valami nem remélt fordulat állót be bizonyság erre az, miszerint Sebestyén úr egyszeriben azt nyerte meg a mit már remélni sem mert: a császár beleegyezését Késmárk átadásába. Mert a várost várastúl ettől fogva a volt nagy-szombati »civis« kezén találjuk. KÁROLYI ÁRPÁD. ) »In qua (petitioné) si me Vestra Maiestas sicut non dubito, clementer exaudire dignabitur, augustam earn ad comitia cum bene instructs servitoribus pro honore Vestrae Maiestatis comitebor.« — Egykorú másolat a bécsi állami ltárban. 2) » . . . . Mihi ergo et ipsis (t. i. a püspöknek és tanácsoknak) placet postquam tot damma propter bona Késmárkiana, ut asserit (t. i. Tököly) perpessus sit, habeatque uxorem nobilem, ac de iure naturae a minori ad mnius ascensus datur, praesertim si virtus accedat, faciliorque defectus seminis in hac quam familia Fuggerorum sperari debeat : ut res petita Maiestatis Vestrae benignitate sibi concedatur.« — 1582. apr. 28. Ered., a bécsi áll. ltárban.