Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - II. 169

178 TÖKÖI/YI SEBESTYÉN MEGSZERZI KÉSMÁRKOT. liogy a királyi kincstárnak oly sok ízben és oly hasznosan szolgáltam .... nem hiszem én — folytatja tovább, — hogy akár fölséged, akár hazám ellen valami bűnt követtem volna el, a mely miatt vagyonomat elvehetnék s bármi jogtalanságot tűrnöm kellene. Ha a javakat kézhez nem kaphatom, ám térítsék meg érte adott pénzemet; nem örömest ugyan, de fogok oly helyet keresni s találni, mely nekem alkalmas s tisztességes. Feleségem régi, előkelő családból való, a kihez nem illik, hogy egyik helyről a másikra hurczoljam, s idegen hajlékban tartogassam, oly tűzhely kell énnekem, melyet magaménak mondhatok — s ha ezt fölséged birodalmában föl nem találhatom, kényszerítve leendek másutt keresni_ Megbocsásson fölséged, hogy lelkem fájdalmát s a mi bánt, s a mi , miatt ártatlanul tűrök, ily őszintén kitárom, de a nagy méltatlanság indít rá, hogy szívemből beszéljek s nemis titkolhatom, hogy ha meg nem hallgattatom, a következő országgyűlésen az ország ren" dei előtt mindent nyíltan el fogok mondani.«1) i Ilyen hangon még a prágai udvarban, ahol spanyol és olasz i udvaronczok leveleikben a kéz- és láb-csókolást hozták divatba — nem folyamodtak, s nem beszéltek — s úgy látszik a nyílt kérés, az őszinte szó és Sebestyén úr hivatkozása arra, hogy a királyi kincstárnál gyakran tőn szolgálatokat—bár múlóan, de használt; annyival inkább, mert ugyanez időben a pozsonyi s a szepesi kamrák Tökölynek jókora summával adósak valának. Legyen szabad Tököly * »Ne vero ulteriores ciuciatus iniuste et indigue ferre cogar, Maiestati Vestrae .... humillime supplico, dignetur diuturnae meae patientiae nec non utilitatis quam fiseo regio saepissime feci, dignam et dementem tandem habere rationem .... Arbitror enim menec in Vestram Maiestatem nec in patriam scelus ullum commisisse, propter quod bonis et rebus meis privari vel ullam iniuriam perferre debeam Ego mihi, licet invitus, tarnen mansionem ubi mihi commodum videbitur et potero lionestam inveniam. Uxorem enim habeo de antiqua et non obscura familia duetam, quam de loco in locum ducere et sub alionis teetis intertenere non convenit, sed propriae aedes et proprius quietis locus quaerendus mihi est. Quemcum in ditione Vestrae Maiestatis habere 11011 possim, apud alios ilium querere cogor. Veniam mihi dari humiliter peto quod animi mei conceptus et graves meas dolores quas innocenter et iniuste patior, detego. Nam summa reiindignitas me de corde loqui compellit ; nec celare Vtram Maiestatein possum, nisi exaudiar, me haec omnia in imminenti diaeta statibus quoque regni aperte declaraturum.«