Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - II. 169

170 TÖKÖI/YI SEBESTYÉN MEGSZERZI KÉSMÁRKOT. leliet ; azért meghagyta a főherczegnek, hogy az ügyet másodszor is beszéltesse meg a magyar tanácsosokkal, különösen a magyar cancellárral — a győri püspök Draskovich György volt ekkor cancellár, — ki még ez ügyben nem nyilatkozott, nehogy Tököly »justitia denegata miatt« panaszkodhassék. A főherczeg ezt meg is tette s azok rövid véleménye után ismét csak azt ajánlá a császárnak a mit előbb, »dieweil es mit dem geld darum nit sein können dass man nit allain darmit nicht gefasst« de Tököly sem fogadja el. Hozzá tette még a főherczeg, a ki különben sem látott nagy veszélyt abban, ha Késmárk a szolgálatkész Sebestyén úr kezén van is, hogy legjobb út volna úgy létrehozni az egyességet mint a magyar cancellár tanácslá, hogy t. i. eresztessék vissza minden kivétel nélkül Tököly kezére, de ez esküvel és írásban hűséget fogadjon s a várat jó őrizetben tartsa. A német és cseh főcancellár csak ez additamentumot nem tanácsiák a császárnak; egyebekben a főherczeg véleményét helyben hagyták s a császár ez értelemben Íratott is még ugyanaz napon a főherczegnek. Tököly ekkor Bécsben tartózkodott ; a főherczeg közié vele a császár resolutióját, de Sebestyén urat az sehogysem elégítette ki, mert neki épen a vár s város birtoka kellett. »Nem is gondolná fölséged — írja a főherczeg a császárnak1) — mily zokon veszi Tököly a határozatot s mily sérelmesnek tartja azt, nemcsak a közigazság szempontjából ; de azért is, mert az én autoritásomra hivatkozik (mivel az egyesség az én parancsomra s nevem és pecsétem alatt jött létre) Én újra utána néztem a dolognak, megbeszéltem az épen itt időző magyar cancellárral s úgy találtam, hogy Tökölyt vagy a javak átadásával vagy egyébként, de teljesen ki kell elégíteni ; két okért, u. m. először a létező egyesség szempontjából, melyet én azon jóhiszemben köttettemj hogy Ruber a pénzt a kitűzött terminusra beszerzi, másodszor ama lárma miatt, melyet Tököly és a pártján állók a következő országgyűlésen minden bizonynyal csapni fognak, különösen pedig az én személyem kisebbítésének s a hatalmam fölött várható ') Bécs, 1581. sept. 24. Eredeti a bécsi állatni levéltárban.