Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - II. 149

156 MILLENARIÜM. értelmes mestereket kértek, kik nekik egy fő mosét és egy erős várat csinálnának. Fő városuk neve Bulgár vagy Balatvár, hajdan a szomszéd országok kereskedelmi lerakójául szolgált; hozzá közel feküdt Suvár város, hol Fraehn nyomozása szerint a bolgár királyok pénzverdéje volt, azt itt vert ezüst pénz nemcsak a kereskedés közege vala, hanem a király bőkezűsége tárgyául is szolgált. Habár c bolgárok, mint rendesen a keleti ugor népek, a melegebi) évszakot sátrak alatt töltötték, de azok faluk módjára csoportokban voltak állandósítva. Rendes ruházatukra mutat a süveg és csizma hordás s a bagdadi szabónak az udvarnál alkalmazása. A társadalom fejlettebb fokát abban találhatni, hogy szántóföldeiken búzát és árpát, meg kásafélét termesztvén, kenyérrel, sült és főtt hússal (a lóhúst is ideértve,) mézzel és szeszes italokkal éltenek. A fényűzéstől sem idegenkedtek a volgabolgárok, minek az ád kifejezést, hogy a király trónja arany hímzetes szövetű terítékkel volt betakarva, mely görög műnek tartatott, s ez okon kedves fogadásra talált a kalifa ajándéka is, melyet drága szőnyegekben s díszes lónyeregben a bolgár királynak küldött. A király iránti tiszteletet és szelídebb társadalmi szép szokásokat bizonyít az, hogy a király előtt a nagyok és köznép egyaránt levették és hónuk alá tették süvegjüket s állva maradtak, míg a király nem parancsolta az ülést.1) Már említém, hogy a volga-bolgároknak a magyar fajjal két különböző viszonya volt, úgy mint: a nagy-magyarországi, vagyis baskir magyarok hódoltságban függtek tőlük, így találjuk őket a X-ik századtól kezdve a XII-ik századig ; de a függetlenül álló lebediai magyarokkal is szomszédságuknál fogva többféle különösen kereskedelmi összeköttetésük volt a volga-bolgároknak. E tárgy tüzetesebb kifejtése máshová való lévén, átmegyek a magyarok őstörténetét közelebbről érdeklő besenyők nemzetére. A besenyők hazája a IX. században a Yolga és Jajk (Ural) folyó mentében, a magyarok, kozárok, úzok (kúnok) közt feküdvén, mind terjedelmére, mind népességi sokaságára nézve a kelex) Jerney Tud. Tár. 1844. 101—298., arab kútfők után és Frähn nyomán : Díe ältesten arab. Nachrichten über die Volga-Bulgharen. St.-Petersburg. 1832.