Századok – 1878
BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - II. 149
152 MILLENARIÜM. kai, sem kő- vagy faházakkal (a miért is a hirhedt Magyar város őket nem illeti). »Az egész nemzet az esztendő minden részében a szabad ég alatt sátorokban s szekereken lakván, minden elemi viszontagságokkal daczolva, hideget, meleget, szükséget s fáradságot egyaránt kiállva, folytatta megedzett életét. Volt már a magyarságnak akkor fejedelme is, kinek az arab író király-méltóságot és »Kendek« czímet vagy nevet adott, ellentétben Constantin császárral, mit alább lesz szükség megfejteni. A királyság mellett »Dscbila« (hihetőleg magyarul Gyula) nevű helytartó volt, ki a kormányzást tettleg vitte, s kinek nagy hatalmát onnét mérhetjük, hogy a lovas sereget ő vezette a hadba és minden magyar, parancsainak engedelmeskedett. Ezen institutiók tehát czáfolhatlan bizonyságúl szolgálnak a magyar nemzet némi államiságáról. Űzött már akkor a magyar a szomszédokkal szárazon s vizeken, ide számítva a fekete tengert is , élénk csere-kereskedést, a fekete tenger Karch nevű kikötő levén a byzanczi kereskedés lerakója, hol a szláv hadi foglyokat a görög kereskedőknek eladták s helyettük tarka gyapjú szőnyegeket, s más görög árukatfogtak el a magyarok. Még azt is megemlíti Daszta, hogy az ő idejebeli magyarok a tűzimádók vallását követték.« De Rössler és Hunfalvy P. ezt az arab szöveg hibás kitételének tartják, azt állítván, hogy a hiteles szöveg bálvány-imádásról szól, mit szent László törvénye is, az ősi vallásra visszatérni törekvő magyarokról, erősít.x) Mái napság ilyen népies életfolyamot a rendes államisággal megegyeztetni nem szoktuk, de akkor más idők, más fogalmakat érleltek meg. A népvándorlások kora a folytonos hadi mozgósítást tette szükségessé. Ebből támadott a nomadismusnak és a polgárosodás bizonyos nemének azon keveréke, melynek igazi megfejtését eddig nem ismerjük. Őseink megtelepülés előtti ismertetését nyomozván, ezen czélunkat elősegíti, ha ezen időszakba eső azon keleti világrészx) Ibn-Dasztából a magyarokat és szomszéd keleti népeket illető részletszöveget közlött Chvolson után Rössler Roman. Stud. p. 362. Commentálják azt úgy Rössler mint Hunfalvy is a Magyar Etlmographiában.
