Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115

144 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. Az a valóságos cultus, melyben Józsefet és Lipótot részesíti ; a dicsőítés, melylyel amannak reformjait és ennek czélzatait elhalmozza ; az arisztokratia ellen intézett támadások ; a köznép érdekeinek gyakori hangsúlyozása ; világosan hirdetik azt a czélt, mely e könyv szerzőjének szeme előtt lebegett : a demokratikus eszméket terjeszteni, azokban a körökben, a kol a politikai röpiratok, nyelvöknél és tartalmuknál fogva, nem támasztkattak érdeklődést. És Laczkovics maga kijelenti előszavában, kogy történeti vázlata »csak közemberekre nézve Íratott, kik deákúl nem tudnak, s az asszonyi szép nemért, kiváltképen az asszonyi köznemes és nemtelen nemért.« *) Az a hyperloyalis szellem pedig, a melyen az ausztriai ház uralkodóiról és nemzeti mozgalmainkról szól ; az a kenetteljes, alkalmi hymnusokra emlékeztető kang, melylyel Ferenez trónraléptét üdvözli : kétségtelenné teszi, kógy Laczkovics az udvarra is akart katni ; megnyugtatni az iránt, hogy érdekeit a demokratikus irány nem veszélyezteti, sőt hogy ennek követői önzetlenebb és buzgóbb ragaszkodással fogják a trónt körülvenni, mint eddigi támaszai, az arisztokratia és hierarchia. XIV. Ferenez király magatartása a koronázó országgyűlés alatt igazolni látszott a Laczkovics által kifejezett reményeket. Az országos küldöttségnek, mely őt az országgyűlésre megkívta, oly választ adott, mely egyaránt kielégíthette az ősi alkotmány híveit és a demokratikus eszmék pártolóit. »Polgártársaik kebelébe visszatérendők — így szólott — mondja meg nekik hűségtek, kogy én az ország alkotmányának legbuzgóbb őre leszek; mondják meg nekik, kogy én oly indulattal viseltetem, miszerint akaratomat mindig a törvény, szivemet pedig az őszinteség s nép bizodalma vezérlendi.« Egyik leiratában pedig hangsúlyozá, hogy »azon öröm, mely egy szabad nemzet arczárói lesúgárzik az, mit *) Mennyire tendentiosus a munka kitünteti az a körülmény is, liogy míg Hunyady Mátyás uralkodásának történetét hét lapon beszéli el, II. Leopold két évre terjedő kormányzatának tizenkét lapot szentel.