Századok – 1878
FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115
138 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. XII Egy időben az ismertetett »Beszéd«-del (1792) elején, és szintén határozottan II. Lipót intentióinak érdekében, világosan oly czélból, hogy a jövő országgyűlésre a közvéleményt előkészítse, írta Martinovics második politikai röpiratát, hasonlag beszéd alakjában, mely II. Lipótot, a magyarok által állítólag ellene intézett vádak- és támadásokkal szemben, meg akarja védeni.1 ) Abból indúl ki, hogy a természet a biztonság és szabadság megszerzésére irányzott törekvést plántálta lelkünkbe. E miatt a szerződés, melynek alapján a polgári társadalom létrejő, minden polgárt egyaránt részesíti a szabadság és biztonság élvezetében. A törvények, melyek ezen társasági szerződéssel ellentétben állanak, nem érdemlik meg a törvény nevét ; legkevésbbé pedig azok, melyek az állam javait a főrendeknek vagy a királynak kizárólagos tulajdonáúl tekintik, míg a többi polgárok oly életet folytatnak »mely a barmokénál is rosszabb.« Az örökös kiváltságok elvetendők. Ezek okozták, hogy »a pápák és püspökök Krisztusnak és az apostoloknak tanait meghamisították.« Ismét felhozza az egyház elleni szokásos vádakat. Ezekhez néhány magyarországi esetet is csatol, annak kimutatására, hogy menynyi csapást hoztak a főpapok és főurak az országra ; a mi által azonban elárúlja a magyar történelemben teljes tájékozatlanságát. A főpapok közül csak Tomori kalocsai érseket (kit Corneouak nevez !) és püspöktársait hozza fel, kik, szerinte okozták a mohácsi csatavesztést. A magyar főurakra vonatkozó példák sorában első helyen áll Ciliéi, ki folytonosan ármánykodott Hunyady János ellen. Továbbá a főurak voltak azok, kik Mátyás halála után, a koronát nem akarták Frigyes császárra ruházni, bár szerződéseken alapuló joga volt rá. E szerint bűnül rója fel a magyar arisztokratának, hogy Mátyás halála után nem sietett Czíine : »Oratio pro Leopoldo. II. ab Hungaris Proceribus et Nobilibus accusato.« Germania. 1792. 8-ad rétü 99. 1.